Godó Tamást és Tóth Szabolcsot kizárólag az érdekelte az Eger Rallye-n, hogy jól érezzék, valamint átmozgassák magukat a téli szünet után. Mindezt egyetlen hibával meg is valósították, így teljesen érthető, hogy széles mosollyal az arcukon gurultak át a Dobó téri céldobogón. A navigátor, Tóth Szabolcs beszélt nekünk a vidám, egri hétvégéjükről.
Hogyan készültetek az Eger Rallye-ra? Új autóval jöttetek, vagy csak átfestettétek a Lada VFTS-etek karosszériáját?
Sokat nem tudtunk készülni, mert Tamásnak rengeteg dolga volt, és én sem unatkoztam, babáztam, dolgoztam az Eger Rallye előtti napokban, hetekben. A készülődésünk abban merült ki, hogy telefonon megbeszéltük azt, hogy hol és mikor találkozunk, onnantól pedig ment minden a maga útján: igyekeztünk felvenni a pályabejárás, a versenyzés ritmusát és hangulatát. Az autónk nem változott, ugyanazzal álltunk rajthoz most is, mint tavaly, csak a fekete szín helyett kapott egy szép szürke matricázást, mert a 2017-es nyári versenyeken, főleg a Baranya Kupán, a 42-43 fokos kánikulában irgalmatlan meleg volt a fekete kasztniban. Fázni biztosan nem fogunk így sem benne majd nyáron, de ha csak néhány fokkal sikerül mérsékelnünk ezzel a húzással az utastér hőmérsékletét, akkor már jó, hogy színt váltottunk. Erre a kérdésre Egerben egyelőre nem kaptunk még választ. Ott inkább önszántunkból fűtöttünk. 🙂
Mire kaptatok választ? Milyen volt a versenyetek?
Tesztelni nem voltunk, az első gyorsaságin próbáltuk elkapni a fonalat, de alaposan bealudtunk. Egyébként az egész első körünk olyan tapogatózósra, álmosra sikeredett. Meg óvatoskodtunk is, mert nem volt megfelelően lágy gumink a fagypont közeli hőmérsékletű aszfaltra. Erre az egyetlen körre nem akartunk beruházni a leglágyabb gumikra, mert utána év közben aligha fogjuk elhasználni. Az intermediánkhoz a hőfok jó lett volna, csak éppen száraz volt az aszfalt. Maradtak tehát az RK7-esek tavalyról, megkopva. Leengedtük őket, és mentünk azokkal. Ez volt a nagy gumitaktikánk. 🙂 Sirokon, a harmadik gyorsaságin szétcsaptunk egy lassítót, de annak semmi köze nem volt a gumijainkhoz, mert hibáztunk, rosszul írtuk be a lassítót az itinerbe. 100 méterre írtuk a kanyar után és úgy 50 méternyire lehetett kihelyezve. Ezen az akadályon egy az egyben átgázoltunk, esélyünk nem volt lelassítani előtte, de szerencsére sem a futómű, sem a hűtő nem sérült meg ennél a produkciónál. Egy-két dolog meghajlott, de maradt alattunk kerék, tovább tudtunk menni. Ennyi volt a kalandunk a nap folyamán, más nem történt, mi pedig jókat autóztunk, jól éreztük magunkat a VFTS-ben. Az első kört leszámítva igazából élveztük az egri hétvégénket. Az autónk csaknem hibátlan volt, kizárólag arra kellett figyelnünk, hogy a lassítós afférunk után lassan csordogált a motorolaj, mert megsérült a kartel. Ettől eltekintve tökéletes volt a Ladánk. Célba értünk, ahol nem voltunk csalódottak, mert nagyjából erre számítottunk. Kupákat ugyan nem, de a lényeget, a friss tapasztalatokat, az élményeket és a versenykilométereket maradéktalanul begyűjtöttük. Örültünk a Dobó téren.
Miskolcon folytatjátok az élménygyűjtést?
Egyelőre úgy néz ki, hogy igen. Ha csak valami komoly probléma közbe nem jön, akkor ott leszünk a Rallye2 Bajnokság soron következő futamán is. És nem csak Miskolcon, hanem minden versenyen, ami jelenleg a versenynaptárban szerepel. Annyi változik majd év közben, hogy az ország túlsó részén, mondjuk Komlón, vagy Szombathelyen lévő futamokon nem én fogom olvasni Tamás itinerét, hanem Kiss Peti. Vele 2017-ben már autózott a pilótám. Én pedig majd itthonról szurkolok az Iseum Rallye-n és a Baranya Kupán nekik, mivel kicsik még ahhoz az ikreink, hogy ennyi időre olyan messze elutazzak. Most tehát hangolódunk a Miskolc Rallye-ra, igaz csak fejben és kíváncsian várjuk az április végi versenyhétvégét.
Rallye2.hu – Salánki Gábor