A Baranya Kupa előtt még 19 pont előnye volt a 7-es géposztályban Szepesi Marcinak és Gondos Petinek a riválisok előtt, de az Eger Rallye végére mindössze egyetlen pontocska maradt meg többletként – némi szerencsével – a nevük mellett, ami éppen azt jelentette, hogy egy rettenetesen küzdelmes és vegyes érzelmekkel teli év után 2017-ben sokadjára is ők lettek a géposztályuk bajnokai. Szepesi Marcit kérdeztük az elmúlt szezonról, az idei év terveiről, illetve a közeledő Eger Rallye-ról.
Hogy éreztétek magatokat a Rallye Szakág díjátadó gáláján?
Remek volt minden, jól hangulatban ünnepeltünk és örültünk, hogy a géposztályunk és a 2WD kupa elsőségéért járó serlegeket is átvehettük. Sokáig nem maradtunk, de maximálisan elégedettek voltunk a színvonallal, a rendezéssel és a finom vacsorával is.
Mire készültetek a tavalyi év elején?
Miután 2016-ban is sikerült megvédenünk a 7-es géposztályban a bajnoki címünket, 2017-re ugyanezt az elvárást fogalmaztuk meg magunkkal szemben. Ezt éppen csak sikerült teljesítenünk. Nem számítottunk rá, hogy ennyire necces lesz az év vége, Egerben rághattuk a körmünket az utolsó centiméterig.
Nem csak necces, hanem roppant szerencsés is volt az évzáró, mert ha Várnai Dávidék nem páholják el Fróna Jánosékat Egerben, akkor a Fróna-Magyar páros állhatott volna év végén a dobogó legfelső fokára. Rengeteg technikai hiba kísérte az éveteket, ami szokatlan volt az autótoktól.
Ez teljes egészében így igaz. Óriási mázlink volt. 🙂 Minden futamon ott szerettünk volna lenni 2017-ben, de csak ötre jutottunk el végül és háromszor tudtunk célba érni. Miskolcon, hazai pályán kezdtük meg az évet és egészen az utolsó gyorsaságiig tökéletesen működött az autónk, de ott elkezdett darálni a gyújtás és a motor sem akarta leadni rendesen a fordulatszámot. Mégis megnyertük a kategóriát, mert maradt még előnyünk mire elértünk a szikszói célig. A Salgó Rallye-ig nem unatkoztunk, mert rendbe kellett raknunk az autót, és azt hittük, hogy sikerült is. Ám a probléma Nógrádban újra előjött, sőt szinte végig hátráltatott minket a versenyen, ám ezzel együtt is sikerült megszereznünk egy újabb kategóriagyőzelmet. De kínszenvedés volt a második fordulónk. Az Iseum Rallye-ra, Szombathelyre nem utaztunk el, mert szerettünk volna végre ténylegesen feltárni és megszüntetni a problémát, így elég sokat foglalkoztunk a Hondánkkal, mielőtt útnak indultunk a következő futamra, a Székesfehérvár Rallye-ra. A ráfordított idő és munka meghozta a várva várt gyümölcsét.
Hibátlan volt a kocsi, nem dadogott, nem rángatott, ellenben meghibásodott a váltó két szakasszal a futam vége előtt. Ki nem kellett állnunk, de nem volt harmadik fokozatunk, ám szerencsénkre addigra, mire a baj utol ért minket már sikerült annyi előnyt kiautóznunk, hogy újra miénk lett az aranyérem. A Veszprém Rallye helyett váltót kerestünk és javítottunk, amit a Baranya Kupán próbáltunk ki élesben. Az első nap két szakaszán melegedett a hűtővíz, tervbe vettük, hogy másnap, ha kell, kicseréljük a hűtőt. Más gondunk nem volt szombaton. De erre végül nem került sor, mert a másnap reggeli első gyorsaságin széthullott az új váltó. A bajnoki cím megszerzéséért utaztunk el Komlón, aztán nemhogy a bajnokságot nem nyertük meg, hanem még Fróna Jánosék is felzárkóztak mögénk 11 pontnyira. Ez ugyan több pont, mint, ami egy kategóriagyőzelemért jár, megnyugtatónak tűnt, de azért mégis elgondolkodtunk rajta, hogy mi lesz akkor, ha Egerben folytatódnak a technikai ramazurik, Frónáék pedig megnyerik a versenyt és még a power stage-et is. Majdnem ez történt! Szerencsénkre Várnai Dávidék eljöttek Egerbe és voltak olyan jó fejek, hogy miután mi kiestünk – a motor totális halála miatt – Janiék előtt megnyerték a géposztályunk csatáit. Részben nekik köszönhetjük, hogy végül tavaly is megvédtük a bajnokságot. Váratlanul izgalmas volt az évünk vége. Elég vegyesek is emiatt az érzelmeink. Örülünk, mert bajnokok lettünk, de nem úgy, ahogy azt terveztük. A sok technikai hiba megkeserítette az életünket.
Egy hónap múlva rajtol a bajnokság. Hogy áll az autó és mire készültök 2018-ban?
Úgy tűnik, hogy március első hétvégéjére összeáll a Hondánkba az új motor, ami a régi felújításából születik újjá igazából. Hengerfejet szereztünk, a motorblokk alját megjavíttattuk, gyűrűket, csapágyat cseréltünk, és amint befejezzük a munkát azonnal jöhet a bejáratás. Még a Tescoba is versenyautóval fogunk járni. 🙂 A Rallye2 Bajnokságon nem változtatunk, viszont még nem tudom megmondani, hogy melyik futamokon leszünk ott idén. Attól is függ, hogy meg lesz e a kategóriánk minimális létszáma az adott versenyeken. Egerben és Miskolcon biztosan indulunk, bárhogy is legyen, mert közel van és szeretjük mindkettőt. A terv az lesz, hogy javítsunk az eddigi időeredményeinken, mert a kategóriatársaink is fejlődnek, és ígérik, hogy, gyorsulni fognak 2018-ban. Mi is ezt szeretnénk tenni. Most éppen a bajuszunkat növesztjük igen intenzíven. Mindezt azért tesszük, hogy az ellenfeleinknek legyen mit megrángatni az idén. 🙂 Mi pedig ha lehet, akkor ettől az egy ponttól nagyobb különbséggel igyekszünk majd megszerezni újra a bajnoki címet és persze a legnagyobb 2WD kupákat is.
Rallye2.hu – Salánki Gábor