Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Madari Imre: Nem bosszankodunk a bajnoki cím miatt

Madari Imre és Haracska Tamás számára olyan volt a 2018-as esztendő, mint egy hullámvasút. Vagy a géposztály győzelméért küzdöttek, vagy a pályák mellett voltak kénytelenek kivárni a versenyek végét. Az eredményük azonban így is nagyon szép lett, kizárólag amiatt bosszankodhatnak, hogy egy rossz döntés miatt csúsztak le végül a géposztályuk bajnoki címéről. Madari Imrével beszélgettünk.

Az év elején kategóriát váltottatok, mert megszűnt a korábbi géposztályotok, de taktikáztatok és inkább az 5-ös géposztályba neveztetek, nem a 6-osba. Mi volt a tervetek a 2017-es esztendőre?

Szerettük volna a teljes évet, azaz hét futamot teljesíteni és megszerezni a géposztályunk bajnoki címét. Ettől nem is sokkal maradtunk el. Mondhatni, hogy a Budapest Rallye elmaradása döntött a bajnoki címről, mert ott nagyon szerettünk volna menni, Egerbe viszont nem utaztunk el.

Nagyon közel jártatok a terv megvalósításához. Ha ti is indultok Egerben, akkor pénteken nem XL-es, hanem XXL-es trófeákat vehetnétek át a Rallye Szakág díjátadó ünnepségén.

Valóban, akár meg is lehetett volna az éves első hely, mert Gyöngyösi Marciék – akiknek gratulálunk az év végi sikerhez – hamar kiestek Egerben, nekünk pedig csak 9 pont volt velük szemben a hátrányunk. Ha elindulunk és célba érünk szerintem biztosan meg tudtuk volna őket előzni az éves értékelésben. Ez a mi döntésünk volt. November előtt már neki láttunk az autónk szétszereléhez, valamint a felkészüléshez az idei évre. Szerettük volna megnyerni a kategóriát, sok energiát fektettünk ezért tavaly a versenyzésbe, de így alakult „csak” másodikak lettünk. Nagy sírás-rívás nem volt, ez egy ilyen sport, el kellett fogadnunk a helyzetet. Örülünk az ezüstéremnek is, jól éreztük magunkat a futamokon, futamgyőzelmeket ünnepelhettünk. Ez volt a legfontosabb.

Milyen volt az évetek?

Elég változatos, mert vagy a géposztályunk elején autóztunk, miközben az abszolútban is pontszerző helyen álltunk, vagy kiestünk valami műszaki hiba miatt. A Miskolc Rallye-ra sajnos nem készült el az új váltó, ezért egy kölcsön kapott utcai váltót szereltünk be a Renault Clioba. Ez nagyjából olyan volt, mint Toldi Miklós, aki tűrte, ameddig tűrhette. Ez a pillanat a váltónk életében az első gyorsaságin jött el, beragadt a harmadik fokozatba. Ezzel szenvedtük végig a második szakaszt, ami után – mint később kiderült – egy testkábel is leesett a helyéről, emiatt nem indult be a kocsink. Ki kellett állnunk, a szervizig sem jutottunk el. A Salgó Rallye-t mindig is szerettük, ekkorra ráadásul elkészült az új váltó, amivel célba értünk és a miskolci 0 pont után mindent vittünk, nyertünk az 5-ös kategóriában, ami erőteljes lökést adott nekünk a folytatáshoz és ekkor döntöttük el, hogy mindkét murvás futamon rajthoz állunk. Az egyik nagy kedvencünk, a szombathelyi Iseum Rallye következett, ahol újra jól, de összességében mégis szerencsétlenül sikerült a szereplésünk. Magasan vezettük a kategóriánkat, az összetettben pedig a hatodik, hetedik hely környékén csatázgattunk. Az utolsó előtti gyorsaságin viszont csütörtököt mondott a kuplungszerkezet, szétesett, mi pedig bent ragadtunk a gyorsasági szakaszon. Elkönyveltünk egy újabb mélypontot. Székesfehérváron újabb győzelemmel zártuk a versenyt, természetesen a kategóriánkban. Szenzációsan alakult a fehérvári megmérettetés a számunkra. Nagy volt az örömünk, a siker újra erőt adott a folytatáshoz. Olyannyira, hogy Veszprémből ezüstéremmel tértünk haza. A Baranya Kupán hajtottunk, küzdöttünk, az első helyen álltunk, amikor a verseny vége felé az egyik féltengely mondta fel a szolgálatot. A Budapest Rallye-ra leadtuk a nevezésünket, ott szerettünk volna megküzdeni Marcival és Karesszal, a bajnoki címért. A pilisi, és Esztergom környéki pályák mindkettőnknek hazaiak lettek volna, óriási várakozással néztünk az évadzáró futam elé. De sajnos elmaradt, Egerbe pedig – talán éppen a Budapest Rallye-val kapcsolatban átélt csalódások miatt – nem akartunk rajthoz állni. Az év végére így tudtuk megszerezni a géposztályunk második pozícióját.

Több infót is hallottam rólatok innen-onnan a tél folyamán azzal kapcsolatban, hogy mit terveztek 2018-ra. A Mitropa kupa volt talán a legérdekesebb felvetés.

Igen, a Mitropa kupáról és több más lehetőségről is volt szó, de végül elengedtük ezt a dolgot. Maradunk a Rallye2 Bajnokságban.

Mivel telik a holtszezon? A cél újra a bajnoki cím lesz?

Az autónkkal rengeteget foglalkoztunk az évad vége óta. Nem fejlesztettünk semmit, bár még tudnánk erősíteni a kocsinkon, ám nem ez a cél. A megbízhatóság valamint az üzembiztonság fokozására és az apróbb, ám kieséshez vezető malőrök megelőzésére helyeztünk nagy hangsúlyt a munkák során. Volt olyan alkatrész, amit újra legyárttattunk, vagy vadonatújra cseréltük. Azt gondolom, hogy ennek több értelme van jelenleg, mint a teljesítmény növelésének, mert amikor versenyben vagyunk, akkor kivétel nélkül a győzelemért tudunk küzdeni és az összetettben is ott vagyunk a top 10-ben. Csak a versenyeinket a célban, és nem előtte szeretnénk ezután befejezni. Meglepőnek hathat, hogy eredményként nem a géposztályunk bajnoki címét tűztük ki magunk elé. Átértékeltük az elmúlt évünket és arra a következtetésre jutottunk, hogy teljesen másképpen állunk hozzá 2018-ban a versenyzéshez. A csapatunk, az autónk nem változik, ebből a szemszögből minden marad a régiben, ám kizárólag a saját magunk és a nézők szórakoztatására fogunk versenyezni, de annyira gyorsan, amennyire csak lehet. Maximum öt verseny fog szerepelni a saját versenynaptárunkban. Egerben szerintem biztosan ott leszünk és a Miskolc Rallye is elég valószínű. A további verseny sorsát pedig majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak…

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.