A gyenge kezdés után alaposan belelendült tavaly a versenyzésbe Gyöngyösi Marci és Kollár Karesz, de pont úgy zárták 2017-et, mint ahogy elkezdték, csak a két időpont között begyűjtötték az 5-ös kategória bajnoki címét. A siker igazi ünneplése még várat magára, miközben az opeles páros már megkezdte az idei évet: ügyesen, de pechesen versenyeztek Kovásznában. Mindezekről és az idei terveikről beszélgettünk Gyöngyösi Marcellal.
Jó kedélyű emberek vagytok, mindig remek a hangulat a csapatotok környékén. Nem gondolnám, hogy 2017 elején eredménykényszer alatt, a bajnoki címért akartatok versenybe szállni…
Jól sejted, eszünk ágában sem volt az első helyért küzdeni. Az volt az elképzelésünk, hogy 2016-hoz hasonlóan, a jó kedvért, a mokázásért utazunk el a versenyekre. Úgy voltunk vele, hogy, ha ezen felül még néhányszor dobogóra is állhatunk, akkor mi már boldog emberek leszünk.
Ettől a tervtől, az évad elején nagyon hamar és nagyon messze kerültetek.
A tavalyi évünk nem kezdődött jól, mert a Miskolc és a Salgó Rallye-n egyaránt nulla pontot gyűjtenünk. Miskolcon már az első gyorsaságin eltört az egyik féltengely, de nagy nehézségek árán tovább mentünk. A második szakasz rajtja előtt pedig kicsúszott a helyéről a másik féltengely, a differenciálművel is gond volt, ami már tényleg térdre kényszerített minket. Salgótarjánban hengerfejes lett a motor, ott is kiestünk. Ez különösen fájó volt, mert egészen jól mentünk, kitűnő helyen álltunk, így összességében elég sok pontot vesztettünk el emiatt, a technikai hiba miatt. Ezután a „sikerszéria” után pláne nem volt semmilyen elvárásunk, csak annyit szerettünk volna elérni, hogy a célban fejezzünk be végre egy versenyt. Ez Szombathelyen megtörtént, sőt, ezzel együtt zsinórban négy versenyt tudtunk teljesíteni, amik után dobogóra álltunk, ennek köszönhetően alaposan fölkapaszkodtunk a géposztályunk eredménylistáján. Mondjuk kalandoknak egyszer sem voltunk híján, mert mindig nehezítette valami gond az életünket. Szombathelyen, a katlanban, a kisebbik ugratónál odacsaptuk a kocsi orrát, szétment a hűtő, éppen csak elértünk vele a szervizig.
Székesfehérváron rosszak voltak a gátlók és a gumikkal is adódtak gondjaink, de mégis jól sikerült összességében. A Veszprém Rallye-n, a hőség miatt folyamatosan elgyengült az Opelünk motorja. Volt olyan szakasz, ahol azt gondoltuk, hogy nem fogunk leérni, csak ha toljuk onnan az Astrát. A Baranya Kupán sem volt hűvös, de ott nem ez volt a gond. Szimplán felborultunk az egyik kanyarban, ám mégis sok pontot szereztünk. Azt nagyon sajnáljuk, hiányérzetünk is van amiatt, hogy elmaradt a Budapest Rallye. Az teljesen hazai pálya lett volna nekünk, valamint a legfőbb ellenfeleinknek és jó barátainknak, Madari Imiéknek is. Itt csaptunk volna össze a bajnoki címért. Rengeteg szurkolónk, barátunk kijött volna a pályák mellé és a célba is, hogy köszöntsön minket, de erre nem kerülhetett sor. Igazából még most sem tudtuk megünnepelni a bajnoki címünket. De ami késik, nem most van majd, február 23-án bepótoljuk, a Groupama Arénában, a Rallye Szakág díjátadó ünnepségén. Az évzáró Eger Rallye-n már az első szakaszon fel kellett adnunk a versenyt, mert tönkre ment a motor. Így ért véget a tavalyi évünk.
Hogyan kezdődött az idei? Ti már túl vagytok az első futamon.
Igen, immár hagyományosnak mondható módon az évünk elején ellátogattunk a Kovászna hórallyera. Egyszerűen zseniális az a verseny. Imádjuk és most is fantasztikus volt. Idén ráadásul egy kicsit megfűszereztük a programunkat, mert hamarabb utaztunk el néhány nappal, és megálltunk a Hargitánál. Hószánoztunk, kirándultunk, ettünk ittunk, jól éreztük magunkat, volt egy kis felvezetése a hétvégének. A csapatunk nagy volt, Tajmel Tibiékkel, Faragó Ricsiékkel, Húzósékkal, Hervai Robiékkal bandáztunk, elég komoly volt a hangulat, esténként zengett tőlünk az étterem, 🙂 ahogy szokott, 😉 úgyhogy minden jól alakult. Megtiszteltetés volt a magyar autósport nagy legendáival versenyezni és mulatni. Időben átköltöztünk Kovásznára és szerencsénkre akkorra már ott is lett jó nagy hó, mert a hét közepén még nem volt túl rózsás a helyzet a hóval kapcsolatban. Ennek köszönhetően ismét egy fantasztikus futamon vettünk részt.
Az eredményeink jók voltak, folyamatosan lépkedtünk előre. Végig jól mentünk és az abszolút hatodik hely mellett a géposztályunk első helyét is a magunkénak mondhattuk, de a 2WD kupában is esélyünk volt a bronzéremre. Egészen a cél előtti másfél kilométerig mondhattuk el mindezt. Ott ugrattunk egyet és kicsúszott az AC pumpa reléje a helyéről, így megállt a kocsink. Negyed órát álltunk bent a szakaszon, mire össze tudtuk rakni a meghibásodott alkatrészt. Kijutottunk a gyorsaságiról, be tudtuk fejezni a versenyt, de a szép eredményeknek búcsút inthettünk. Nem bántuk, mert másodlagos volt számunkra az eredmény, csak mégis bosszantó volt, ami történt. Ám mi nagyon jól éreztük magunkat Karesszal a kocsiban, és az egész hetünk hibátlanul alakult. Maximálisan pozitívak az emlékeink, jövőre biztosan újra ellátogatunk Erdélybe versenyezni. Kovács Antiéknak gratulálunk a győzelmükhöz.
Tavasztól indul a Mitropa Kupa?
Az szinte biztos, de az is biztosnak látszik, hogy nélkülünk. Szemeztünk vele, de azt látjuk, hogy az Opelünkkel annyira légüres térben mozognánk, hogy nincs értelme számunkra a Mitropa Kupának. Az összkerekesek közé értelemszerűen nem neveznénk, a 2WD-sek közt pedig ott van a sok R2-es autó, és az R3-as Hondák, amikhez mi nagyon kevesek lennénk, nem tudnánk velük érdemben csatázni. Madari Imiékkel közösen terveztük, de végül letettünk róla, sok értelmét nem látjuk. Az ORC-ben sem lenne kategóriánk, plusz az sem biztos, hogy a munkánk miatt 4-5 napokra szabaddá tudnánk tenni magunkat. Ezért végül úgy döntöttünk, hogy jó eséllyel maradunk a Rallye2 Bajnokságban. Megszerettük a légkört, a bajnokságot, a versenyzőtársainkat, úgyhogy azt a döntést hoztuk, hogy az idei évben is a Rallye2 versenyzőit és szurkolóit boldogítjuk majd a futamok hétvégéin.
Rallye2.hu – Salánki Gábor