Trencsényi Vince és Pannuska Dávid első közös, és egyben első Rallye2-es szezonjának vágott neki tavaly, a Miskolc Rallye-n és olykor komoly meglepetést okoztak az ellenfeleknek szenzációs tempójukkal, valamint a remek eredményeikkel. De a sikerek mellé Veszprémben egy komoly esés is kijutott a srácoknak, ám a terveket így is teljesítették. Sokat tanultak, fejlődtek, gyorsultak, amivel lerakták a karrierjük alapkövét. Trencsényi Vincével összegeztük a 2017-es esztendőt.
Az első teljes Rallye2-es szezonotoknak vágtatok neki 2017 elején. Mi volt az elvárás magatokkal és a vadonatúj autótokkal szemben?

A Rallye2-ben mindössze két futamon álltunk korábban rajthoz, R2-es autókkal. Volt, hogy előfutottunk Egerben, de elsősorban a MARB futamain próbálkoztunk korábban. Dáviddal is elég friss volt a kapcsolatunk, az autónkkal is csak nem sokkal a szezon rajtja előtt ismerkedhettünk meg, úgyhogy első számú feladatként a tanulást tűztük ki célul 2017-re. Az autót elég hamar sikerült belakni, az eredményeink is jól alakultak, úgyhogy panaszra nem volt semmi okunk.

A hazai rallye-s társadalom túlnyomó többségéhez hasonlóan ti is a Miskolc Rallye-n kezdtétek meg az évet. Hogyan alakult a szezonotok? Voltak kiemelkedő és nem túl szép pillanataitok is.

Volt ebben az évben minden. Kétszer is dobogóra állhattunk az abszolút értékelésben. A Salgó Rallye-n és az év végén, Egerben is bronzérmesek lettünk, erre szívesen emlékszünk vissza. Amikor a kocsival minden rendben volt és én sem hibáztam, akkor rendre az élmezőnyben tudtunk autózni. Az Iseum Rallye murvás pályái totális újdonságot jelentettek a számunkra, volt olyan helyzet a versenyen, hogy azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk. 🙂 De megoldottuk valahogyan… 😉 Ám sajnos a második nap, második szakaszán, Bögötén gondunk adódott a benzincsővel és sok időt vesztettünk a szereléssel. Székesfehérvárról 11 ponttal térhettünk haza, ötödikek lettünk. Veszprémben szerintem én hibáztam, amikor a harmadik gyorsaságin, az egyik nagy fát túl közelről néztük meg.

Bennem továbbra is ott van a kérdés az esettel kapcsolatban, hogy tényleg te hibáztál? Az kettes gyorson olyan űridőt mentetek, hogy a mezőny nagyobbik fele se köpni se nyelni nem tudott, miközben a fékekre panaszkodtál.

A fékek már az első gyorsasági végére is elmelegedtek, a másodikon pedig semmivel sem volt jobb a helyzet. Felforrt a fékolaj és puha volt a pedál, de be nem esett. Volt egy kis hatásszünet miután ráléptem a pedálra, valamennyi ideig nem volt olyan a fékhatás, mint, amit normál körülmények között megszoktam. Megvan rá az esély, hogy ez a jelenség csapott be minket, de ezt nem állítanám 100%-ig biztosan. Sajnos egyikünk sem emlékszik teljes egészében a törtétekre. De szerintem az előző gyorsaságin elért eredményünk hatására elszaladt velünk a ló. Ez a kettő együttesen vezethetett a kicsúszásunkhoz.

Jött egy kis szünet, és egy új autó.

A Baranya Kupára nem tudtunk elmenni, mert úgy döntöttünk, hogy miután helyre hoztuk a Peugeot-t, eladjuk és átülünk egy új Ford Fiesta R2-be. Különösebb bajunk nem volt a Peugeot-val, csak szimplán jobb a kapcsolatunk a Forddal, több évre visszamenőleg kapcsolatban vagyunk velük. A Budapest Rallye-n szerettük volna bemutatni a Fiestát a közönségnek, de miután az a verseny elmaradt, ezért visszatértünk a MARB mezőnyébe, és az esős, szeptemberi Lyukóbánya-Parasznya sprtinten debütáltunk a kocsinkkal. A körülmények miatt ez a futam tényleg csak az autó kipróbálására, a balesetünk „lerázására”, illetve a két hónaposra nyúlt szünidő befejezésére volt alkalmas. Egerben már jóval többet tudtunk meg a kocsiról, és végül sikerült elcsípni a verseny végén a géposztályunk és az abszolút értékelés harmadik helyét, amivel az első, Fordban eltöltött éles verseny után szerintem elégedettek lehettünk, hiszen minimális tapasztalattal álltunk oda a starthoz, nem vallottunk szégyent. Az év végén abszolútban a hatodik, géposztályban a negyedik helyet szereztük meg. Első évnek, úgy, hogy néhány versenyt mínuszoltunk…

Meg egy Peugeot-t…

Igen, egy Peugeot-t is. 🙂 Szerintem elsőre, tanulóévnek mégis jó volt. Voltak pozitív és negatív élményeink, sok mindent megtapasztaltunk, így 2018-at már nem a nulláról kell elkezdenünk.

Mik az elképzeléseitek 2018-ra?

Maradunk a Rallye2 Bajnokságban még legalább egy évet, de lehet, hogy többet is. Az idei évünk és a versenyeink dacára továbbra is újoncnak mondanám magunkat a rallye sportban, a mezőnyben, ezért is ragaszkodok ahhoz, hogy még legalább egy évet tanuljunk, szokjuk a légkört a Rallye2-ben, mielőtt tovább lépnénk. Időnk van rá, az eddig megszerzett tapasztalatainkra fogunk tovább építkezni. Viszont idén, a tanulás mellett szeretnénk a helyezéseinkre, az eredményeinkre is jobban oda figyelni. Szerintem reális elvárás magunkkal szemben, ha az év végére a dobogóhoz közelebb, vagy inkább annak valamelyik fokára várjuk magunkat a novemberi Zemplén Rallye után. Az autónk felkészítésének hamarosan nekilátunk és Egerben pedig teljes erőbedobással támadunk! 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!