Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Hibján József: Nem volt könnyű a tavalyi évünk

Hibján Joci és Szurovcsák Pisti számára különösen küzdelmes volt az elmúlt év, hiszen az ellenfeleken és az órán kívül az autóval, és Joci számára még a fáradsággal is akadt néhány extra meccs 2017-ben, ezekből pedig nem mindig ők kerültek ki győztesen. De az év végére szerencsére már kezdett magára találni a Citroenjük, kezdett újra összeállni a vas, úgyhogy a 2018-as évnek már remélhetőleg egy újra tökéletesen megbízható autóval vághatnak neki a nyíregyházi srácok. Hibján Józseffel beszélgettünk.

A 6-os géposztály bajnokaként alaposan felkészültetek a 2017-es esztendőre, és megerősödött mezőnyben, ha nem is címvédésre, de egy előkelő helyezés megszerzésére vágytatok a szezon előtt. Ám nagyon nem úgy indult az évetek, ahogyan azt terveztétek. Mi történt?

Nem csak nem kezdődött jól a 2017-es szezonunk, hanem rosszul is folytatódott, pedig mi mindent megtettünk azért télen, hogy ne így legyen. Megvásároltuk és szinte teljesen felújítottuk a versenyautónkat, miközben már gyülekeztek a viharfelhők, amik alapján egy igencsak küzdelmes évadra számítottunk a tavalyi szezon rajtja előtt. Tudtuk, hogy rengeteg munkánk lesz, és azt is tudtuk, hogy emiatt nem tudunk majd eleget foglalkozni a rallye-val. A felújítást sikeresnek mondanám, bár néhány apróságot nem sikerült felújítani. Ezeket a vállalkozásom miatt nem voltam képes kezelni, de azt hiszem ez az egész évünkre is igaz volt.

Ez a néhány apróság azonnal megbosszulta magát… Milyen volt az évetek?

Szinte egész évben nem volt nyugodt, gondtalan versenyünk. De a legbosszantóbb az volt, hogy mindig csak apróságok tettek nekünk keresztbe. Miskolcon egy 10 filléres kábelszakadás miatt estünk ki, a harmadik szakaszon. Salgótarjánban kizárólag az egyik gyorsaságin elért abszolút negyedik helyünknek örülhettünk, célba értünk, de olyan hibákat vétettem a fáradtság miatt, hogy legszívesebben a vége előtt hazaindultam volna. Szombathelyen, a murván egy bérautóval mentünk, ott aránylag rendben volt minden, csak a motor nem forgott le néha, de alapvetően nem panaszkodhattunk. Székesfehérváron már az első gyorsaságin, nem eltört, hanem kicsúszott a helyéről a Citroenünkből az egyik féltengely, kiestünk. Veszprémet kihagytuk, majd a Baranya Kupán, a pokoli hőségben sikerült abszolút időt is autóznunk egy alkalommal, a végén pedig csak hajszállal maradtunk le a dobogós helyezésről, a géposztályunkban. A Budapest Rallye-t Egerben pótoltuk be, ami miatt én nem szomorkodtam, mert az egri pályák nekem óriási kedvenceim. A verseny viszont nem kezdődött túl jól. A második szakaszon ismét a féltengellyel volt gondunk, – eltört – másfél szakaszt egy féltengellyel teljesítettünk, de így is pozitívak voltak az élményeink, célba értünk, talán az évünk egyik, ha nem a legjobb versenye volt az egri. Év végére nagyjából sikerült úrrá lenni a műszaki gondokon és féltengelygondokra is sikerült – remélem – megoldást találnunk, úton vannak hozzánk a gyári, Citroen Sport féltengelyek.

Minek „köszönhettük” ezt a rengeteg műszaki hibát? Majdnem teljesen újjá varázsoltátok a C2R2 Maxotokat.

Nagyon belebonyolódtam a munkákba. Szerettem volna előre lépni a hétköznapokban is és ez rettenetes mennyiségű időt és energiát követelt meg tőlem, aminek a rallye látta leginkább a kárát. Háttérbe szorult némileg a versenyzés. Ez pedig a fent olvasottakat eredményezte. A kocsi egyébként nagyon jó, tisztában vagyok vele, hogy a mi mulasztásaink miatt kerültünk ebbe a helyzetbe.

Mi volt 2017-es év mélypontja és a legszebb pillanata nektek?

A legnehezebben azt éltem meg, hogy sokat harcoltunk a kocsival, valamint a versenyhétvégéken átélt fáradságot, kimerültséget és túlhajszoltságot is roppant nehezen kezeltem. Mindig munka után, fáradtan versenyeztünk a hétvégéken és ez nagyon megterhelő volt. Amikor az autó jó volt, akkor én nem voltam a toppon, volt, hogy ezért nem tudtunk jó teljesítményt nyújtani. Ezeket 50-50%-ban mondanám az elmúlt évünk negatívumainak. A legszívesebben pedig a részsikereinkre, a komlói szakaszgyőzelmünkre és a kedvencünkre, az Eger Rallye-ra emlékezünk majd vissza 2017-ből. Szlovákiába is ellátogattunk egy futam erejéig, az is jó volt, jól éreztük magunkat.

Mire készültök 2018-ban?

Menni kell, mese nincs. 🙂 Mindenképpen több esélyt látok egy összeszedettebb szezonra, mint tavaly ilyenkor. A kocsinkat már elkezdtük simogatni, 🙂 Bodnár Attila barátom segít a szerelési munkálatokban. Alapvetően az év végére sikerült gatyába ráznunk a C2R2 Max-ot, most éppen a váltó, és a kuplung revíziója van folyamatban, de semmi különöset nem találtunk, reméljük ez így is marad. Féket, futóművet, minden év elején csereköteles alkatrészt át fogunk nézni, kicseréljük őket, aztán pedig jöhet az Eger Rallye! 🙂

Újra a Rallye2 Bajnokságban?

Megeshet, de nem tudok még ezzel kapcsolatban konkrétumokkal szolgálni. Az ORB is szóba jöhet, a kocsink bármelyik mezőnybe nevezhető, megfelelő állapotban van, de még nem látunk mindent tisztán az idei év szabályaival kapcsolatban. Ha ezek tisztázódnak, mi is meghozzuk a döntésünket.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.