Három páros volt a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, akik az Eger Rallye-n óriási meglepetéseket okoztak a versenyzőtársaknak és a szurkolóknak egyaránt. Csépe Gábor és Csoór Tamás az utolsó szakaszig harcban volt az abszolút értékelés dobogójának egyik fokáért, de végül a technika kibabrált velük. Teljesítményük azért is különösen elismerésre méltó, mert Gabi másfél éve nem ült versenyautóban és eddig kizárólag hátul kaparós kocsikkal autózott a gyorsasági szakaszokon, mégis hatalmasat villantottak Egerben. Csépe Gáborral beszélgettünk.
Legutóbb 2016 áprilisában láthattunk titeket a Lada VFTS-eddel, a Salgó Rallye-n. Mi újság a házad táján, mivel telt ez a másfél éved?
Versenyzés szempontjából mondhatom, hogy semmivel, mert az idő, amit az autómra tudtam fordítani az egyenlő volt a nullával. Az Eger Rallye előtti hetekben hoztam el a VFTS-t a fényezőtől, lehetetlen volt ennyi idő alatt összerakni. A többi része elő van már készítve a beszereléshez, van, amit a műhelyben már össze is raktam, csak idő kéne, hogy össze tudjam szerelni a kocsit.
Gondolom, hogy ez az állapot is nyomott a latba valamennyit, amikor elhatároztátok, hogy egy Citroen C2R2 Max-al álltatok rajthoz Egerben. Ez adta az alapötletet?
Nem csak ez, de természetesen ez is. Nyilván benne volt az is, hogy van, de még sincs Zsigulink. Ettől függetlenül már régen szerettem volna kipróbálni egy ilyen autót, sőt volt arról is szó, hogy vásárolok egy ilyen kocsit. Végül a vásárlás lehetőségét elvetettük, de mindenképpen szerettem volna megismerkedni egy ilyen kis méregzsákkal személyesen is. Érdekelt, hogy egy gyárilag, versenyzésre született autó milyen élményt adhat. Nem volt könnyű versenyünk, de megérte, nem bántuk meg. 🙂
Milyen volt az Eger Rallye nektek? Kívülről nézve szerintem okoztatok néhány elgondolkodtató pillanatot az ellenfeleknek… Pedig elsőkerekes autót, ha jól tudom eddig csak utcán vezettél. Várakozáson felüli produkciót nyújtottatok.
Pláne úgy, hogy szinte nem volt olyan gyorsaságink, amin ne hátráltatott volna valami. Igen, egy F Opel Astrám volt egyszer, de azt valóban csak a hétköznapokon használtam, nem versenyeztem vele egy métert sem. A második gyorsaságin kezdődtek a gondok, akkor egy hengert már „elhagytunk”. Egerbocson, a harmadik szakaszon, stílusosan három hengerrel autóztunk végig. A negyediken elkezdett az autó letiltogatni, de már a másodiktól nem igazán akart 7000-nél többet forogni. Azon mi is nagyon meglepődtünk, hogy ilyen jó eredményeket érünk el, de azt is láttuk, hogy ennek nagyon örülni kell, mert Ifj. Kanyik Antiékkal nem tudtunk volna versenyre kelni. Őszintén szólva, még az elért eredményeinkre sem számítottunk. De azért lehetett ennyire jó, mert adta magát az autó. Boldogok voltunk, amikor az eredménylistára pillantottunk, mert a mezőny nagyon erős volt, a Citroent pedig teljesen másképpen kell kezelni, mint a Ladánkat. Ez, és ennek a megtanulása jelentette a legnagyobb kalandot a verseny során. Azt gondoltam előzetesen, hogy oda lesz ragasztva az autó az útra, aztán elkocsikázunk vele, de hamar be kellett látnunk, hogy izeg-mozog ez is mindenfelé, ha sietünk vele. Élményekből nem volt hiány és ahol lehetett rárántottam a kéziféket is. A kanyarsebességet szerintem még nem tudtam maximálisan kihasználni és a kanyar előtti bemenetek és a kigyorsítások okozták a legnagyobb meglepetést, mert ahol a Ladában a féket nyomom, itt még mindig a gázt kell. Volt mit tanulni bőven, de élveztük a kihívást.
A verseny végén célba is értetek meg nem is…
Az utolsó gyorsasági szakaszon leesett a benzincső. Kidöcögtünk a gyorsaságiról, csak utána állt csak le az autónk. Amikor ezt észrevettük, kiszálltunk, megjavítottuk, de gyakorlatilag cseppre pontosan annyi üzemanyagunk maradt, amivel a Dobó térig elértünk. A céldobogón áttoltuk az autót, de a perc fermébe már nem tudtunk beállni.
Mire számíthatunk tőletek a jövőben?
Úgy gondolom, hogy legalább 3-4 hónap még kell nekem ahhoz, hogy a VFTS-t gatyába tudjam rázni. Ezért a Mikulás és a Szilveszter Rallye-n történő részvételünk több, mint kétséges. Ha mennénk is ilyen buliversenyen, akkor Ladával, vagy valami összkerekes technikával lenne a legjobb rajthoz állni. De erre nem sok esélyt látok erre, szerintem 100%-hogy idén már nem versenyzünk. Előbb a VFTS-t akarom összerakni, a többit meg utána majd meglátjuk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor