Pici előnyből tetemes hátrány. Ezzel a rövid mondattal lehetne talán legjobban jellemezni Madari Imi és Haracska Tomi Baranya Kupáját, mert a rengeteg problémának és akadálynak köszönhetően, – ami Komlón sújtotta őket – nehéz helyzetbe kerültek a Budapest Rallye előtt, az éves értékelésben. De Imi nem szomorkodik, készül az évadzáró versenyre és arra, hogy Dobogókő környékén versenyezhessen, mert azt a gyorsasági szakaszt még álmából fölkeltve is kívülről fújja. Holott eddig nem is versenyzett rajta. Madari Imrével beszélgettünk.
Szoros volt az állás az 5-ös géposztályban a Baranya Kupa rajtja előtt, egy ponttal vezettetek, így akár a bajnoki címet is megszerezhettétek volna Komlón. Hogyan készültetek a versenyre?
A felkészülés a szokásos, alapos volt, nagy reményekkel vágtunk neki a versenynek, mert szeretjük a mecseki versenyt, de a tavalyi kiesésünk miatt volt rajtunk egy kis nyomás is. Ezt szerettük volna kijavítani, és jó eredménnyel hazatérni idén Komlóról. Láttuk, tudtuk, hogy hogyan állunk a bajnokságban, de igyekeztünk inkább a gyorsaságikra koncentrálni és függetlenítettük magunkat a téttől, valamint jó lett volna, ha ez a hőséggel kapcsolatban is sikerül.
Pénteken este kezdődött meg a Baranya Kupa versenyzős része.
Milyen volt az első napotok?
Már az első méterektől kezdve jelentkezett egy műszaki hiba, ami érzésem szerint az egész péntek esténkre rányomta a bélyegét. A váltótartó bakban, a zobáki rajt után elszakadt a csavar, így teljesítettük a teljes, első napi versenytávot, prológgal, mindennel együtt. Hátráltatni talán nem hátráltatott ez a technikai probléma, de arra, hogy idegesítsen, teljességgel tökéletes volt. Mindig hallottuk, hogy koppan, csattan, és eleinte azt sem tudtuk, hogy mi lehet a fura hangoknak a kiváltó oka, ezért nagyon zavart. A kedvünk sem volt túl jó, emiatt úgy éreztem, hogy nem jól megyünk, valami nem az igazi, ez viszont már időben is visszavetett minket. Örültünk, hogy vége volt a napnak. Este a szervizcsapatunk helyre tette a dolgokat, amit nagyon köszönünk nekik, az egész hétvégi munkájukkal együtt, és nyugovóra tértünk.
Másnap sem sok okotok volt az örömre…
Szombaton nem tudtuk jó helyről kezdeni a napot, nem álltunk jól a kategóriában a negyedikek voltunk ekkor. De a hetvehelyi gyorsasági volt az első és mint később kiderült, az egyetlen speciális az egész versenyen, ahol végre egy normális produkciót láthattak tőlünk a szurkolók. Ezután egy csöppnyi szerencsénk sem volt. Vagy beestek előttünk, és meg kellett állnunk, vagy az autó vacakolt. Gyöngyösi Marciéknál, Dudás Gergőéknél, Kuncz Dezsőéknél is megálltunk, majd a sportbíróknál is meg kellett állnunk, a célban pedig jegyzőkönyveztettük ezeket a „pihenőket”. Dezsőéknek, és mindenkinek ezúton is jobbulást kívánunk. Tehát ebből is láthatjátok, hogy majdnem minden gyorsaságin volt valami gondunk, ami miatt nem tudtunk rendesen autózni. A pokoli meleget az autónk is egyre kevésbé tolerálta. Olykor nagyokat pukkant, forrt a víz, az egyik féltengely gumiharangja is elszakadt, már nem is zsír, hanem olaj volt benne. Szétkenődött az egész motortérben, ráfolyt a kipufogóra, füstölt, majdnem kigyulladt a kocsink, nem unatkoztunk, volt bajunk gazdagon. Majd amikor az utolsó két gyorsaságira kimentünk nagyon bizakodtunk, hogy végre tudunk egy jót kocsizni. Valamiért időszerűnek éreztük. 🙂 Hetvehely elég jól is sikerült, de az utolsó lassító előtti jobbos kanyarban eltört a baloldali féltengelyszárunk. Legurultunk a szakaszról, nem tudtunk mit tenni, le kellett adnunk a menetlevelet, majd trélerre raktuk a kocsinkat. A problémák ellenére ekkor már a géposztályunk második helyén álltunk, fontos és sok pontot szerezhettünk volna a másfélszeres szorzónak köszönhetően a bajnoki címért folytatott csatánkban.
Mi lesz a helyzet a Budapest Rallye-n?
Lehet, hogy ezzel a komlói kieséssel elúszott a bajnoki cím. Gyöngyösi Marciék 9,5 ponttal lógtak meg tőlünk, ha minden jól megy, akkor maximum 13-at szerezhetünk Budapesten, úgyhogy elég jó a kérdés, nagy a hátrányunk. Izgalmas lesz. De a rallye-ban bármi lehetséges. Nagyon várjuk a versenyt, reméljük, hogy elkészül addigra az autónk és mi is készülünk, minden erőnkkel. Szenzációs pályák szerepelnek az útvonallapon, bár versenykörülmények között még soha nem mentem rajtuk. Miután mi a környéken élünk tőlük nincs messze egyik pálya sem, nem lesz ismeretlenek a gyorsaságik. A dobogókőin például nagyon sokat autózok a hétköznapok során, ami biztosan hasznukra válik majd a versenyen is. Régen vágytam már arra, hogy itt versenyezhessek. Ha elkészül a kocsink, akkor egy újabb feladat vár rám: navigátort kell találni a Budapest Rallye-ra, mert Haracska Tomi nem fog ráérni. Tehát még sok minden képlékeny, dolgunk is van bőven, nem fogunk unatkozni a nyár utolsó napjaiban. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor