Kevesen számoltak be nekünk kalandosabb versenyhétvégéről, a Baranya Kupával kapcsolatban, mint Gyöngyösi Marci és Kollár Karcsi. Jártak a denevér klubban, majd alaposan megfüstölték magukat a szép magyar legények, de mégis sikerült olyan stabil előnyt kialakítaniuk a bajnokságban, hogy a Budapest Rallye-n csak célba kell érniük ahhoz, hogy magukénak mondhassák az 5-ös kategória bajnoki címét. Pedig ők kizárólag jól akarják érezni magukat a versenyeken. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.
Hogyan készültetek a Baranya Kupára?
Jól sikerült minden. A verseny előtt, kivételesen időben készen lettünk kocsival. A beállítások viszonylag jók voltak, az elhasználódott gumik helyett újakat vásároltunk, így nyugodtan készülődtünk a baranyai kiruccanásunkra.
Enyhén szólva mozgalmas volt a Baranya Kupátok…
De nem volt ezzel semmi gond, idén már hozzá vagyunk szokva, hogy mindig van valami rumli körülöttünk. Nem volt egyetlen sima célba érkezésünk sem az idén. Nagyon nem lepődtünk meg, hogy így alakult a versenyünk, valahol számítottunk rá. 🙂 Pénteken egészen tűrhető időkkel nyitottuk a versenyt, a géposztályunk harmadik helyén álltunk a nap végén. A prológ ettől is jobb volt, ott az abszolútan lettünk harmadikak, emiatt vidáman és bizakodóan tértünk nyugovóra, jól indult számunkra a komlói hétvége. Szombaton, a második, összességében a negyedik gyorsaságin dobtunk egy tetőt.
De nem csak úgy felbillentünk, hanem úgy rendesen. 🙂 Volt egy huppanó, vagy inkább ugrató, ami fel is volt írva, hogy nagyot dob, de meg sem álmodtam, hogy ekkorát. A felvételeket visszanézve rájöttünk, hogy rossz helyen is mentünk. Ez az én hibám volt. Szóval ez a bukkanó akkorát dobott a kocsin, hogy az a levegőben elfordult és onnantól menthetetlen volt a helyzet, átfordultunk tetőre. Szerencsénkre csak a bal hátsó oldalablak tört ki, a szélvédőnk nem sérült meg. A nézők azonnal ott voltak és visszaborították kerékre a kocsinkat és kitoltak minket az árokból, amit ezúton is köszönünk nekik. A kormányösszekötőnk elgörbült, azt ki kellett cserélni, kicsit instabil volt az autónk. A hátsó híd is elgörbült, emiatt rosszul állt a kerék. A szervizben mindent megoldott a szervizcsapat, így gond nélkül, egy szép fóliával az ablak helyén folytattuk a versenyt. Nem sokkal ezután eltört a kormánymű is. Miközben a gyorsaságira tartottunk, melegítettem a gumit, eközben pedig annyira mozgott a kormánymű, hogy eltört egy szervócsövet. A hatodik gyorson, a kifolyó olajtól annyira füstölt a kocsi, – biztos a kipufogóra folyt az olaj – hogy nem voltunk arról meggyőződve, hogy nem fog ott, azonnal porig égni az Opelünk. Megállni végképp nem mertünk, mert akkor biztosan lángra kap minden, ebben biztosak voltunk. A gyorsasági végére elfogyott az olaj, megszűnt a füst, de addig szinte nem láttunk tőle annyira sűrű volt az utastérben. Az utolsó gyorsaságin pedig kaptunk egy defektet. Csupán ennyi történt. De célba értünk. 🙂 Ennek örültünk, ám bődületesen nehéz volt nekünk és biztos, hogy mindenkinek elviselni az autókban tomboló, kb. 80 Celsius fokos kánikulát. Ezért is szeretnénk megköszönni a szervizcsapatunk, Hevesi Pistinek és a szponzoraink segítségén túl, Nikinek és Csengének, hogy az egész versenyen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy hűsítsenek minket. Gratulálunk a bajnokoknak, Kuncz Dezsőnek pedig mielőbbi felépülést kívánunk! 2018-ban visszavárjuk.
A Budapest Rallye-n óriási csata vár rátok. A barátaitokkal, Madari Imrével és Haracska Tamással fogtok megküzdeni, az 5-ös géposztály bajnoki címéért.
Készül az autónk, ott leszünk, ez teljesen biztos. Szerintem Imiék is ott lesznek, garantáltan jókat meccselünk majd, de elég jól állunk a számításaim szerint. Ha jól kalkulálok, 9,5 pont előnnyel várjuk a rajtot, ami elég tág mozgásteret ad nekünk. Mi itt lakunk a környéken, nekem a Dobogókő a szívem csücske, erről álmodtam világ életemben, hogy egyszer Dobogókőn lejöhetek versenykörülmények között. és, ezeken az utakon versenyezhetek, amin elég sűrűn autózok a hétköznapokban is.
Ezek után csak az az egy kérdésem maradt, hogy hogyan oldod meg azt, hogy ne kövesd el a tiltott pályabejárás bűntettét? 😀
😀 Nekem már nem kell itt pályát járni, a közutas részekből szerintem azért nem lesz problémánk. Az erdészeti utakra pedig nyilván nem megyünk rá. Máskor sem jellemző ránk, hogy a zavarosban halásznánk, most pedig teljességgel fölösleges. Álmunkból felkeltve is tudjuk szinte kívülről mindegyiket. De nagyon várjuk már a rajtot. Úgy sikerül, ahogy sikerül, nem vagyunk ráfeszülve a bajnoki címre, mert óriási meglepetés a számunkra is, hogy itt lehetünk a kapujában és harcolhatunk érte. Az 5-ös géposztályba, ilyen jó autók és pilóták ellenében. Megyünk, aztán majd dob valamit a gép. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor