Balics Ákos és Borsfai Dávid számára szenzációsan kezdődött a Veszprém Rallye, mert sorba nyerték a gyorsasági szakaszokat, folyamatosan nőtt az előnyük, stabilan vezették a 7-es géposztályt, de a power stage előtt a srácokra nagyon ráijesztett a Hondájuk. Végül mégis győztek a kategóriában, így a kis híján drámába fulladt versenyről boldogan beszélhetett nekünk Balics Ákos.
Sokat dolgoztatok az autón a Veszprém Rallye előtt. Új váltó, új ez, új az, milyen volt a felkészülésetek?
Elég faramucin indult számunkra a 2017-es szezon. A Miskolc Rallye-n felrobbant a lengéscsillapító, ami igaz csak utcai volt a Hondánkban, ezért három szakasz után ki kellett állnunk, eldobtuk a második helyet. Salgótarjánban sikerült célba érnünk, mert elkészültek a Miskolcra várt versenygátlók, megszereztük az ezüstérmet. A váltó rövid végáttételeivel viszont sokat küzdöttünk, 140-150 km/óránál nem tudtunk gyorsabbak lenni. Az Iseum Rallye-n, a Veszprém Rallye-ra készülődve szerettünk volna tesztjelleggel versenyezni, de az első gyorsasági végén felrobbant a difi, úgyhogy hamar kellett csomagolnunk. A váltónk is tropára ment, megrendeltük hozzá az alkatrészeket, de mivel nem éppen mai autó a miénk, hosszabb volt a dolgok átfutási ideje, nem érkeztek meg az új holmik a Székesfehérvár Rallye-ra, így azt ki kellett hagynunk. Újabb értékes pontokat vesztettünk. De a veszprémi felkészülésre minden jóra fordult, az alkatrészeket megkaptuk, a csapat összerakta a váltót, – egyszerre négy versenyautó is állt a műhelyben, köszönjük szépen minden munkájukat – ezáltal kezd összeállni az autónk, amit egy jó kis csapatteszten próbáltunk ki, a Veszprém Rallye előtt, csütörtökön. 30 kilométeren át vallattuk a Hondánkat és úgy gondolom, hogy sikerült megtalálni a legjobb beállításokat a versenyre. Szombaton, a pályabejáráson remekül sikerült feldolgoznunk a gyorsasági szakaszokat, amelyek a Vigántpetend kivételével nagyon tetszettek. Az nekem nem „jött át” a Kislőd és a Hegyesd viszont igazi rallyepálya volt.
Hogyan alakult a versenyetek?
Különös izgalommal vártuk a vasárnap reggelt, mert nem ismertük a kategóriatársainkat, soha nem találkoztunk, versenyeztünk még velük, nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Közepes tempóval, ismerkedősen kezdtük a versenyt, de láttuk a végén, hogy még így is 28 másodpercet adtunk az ellenfeleknek, ezzel mentünk tovább Hegyesdre. Itt sikerült további 16 mp-et gyűjtenünk. Vigántpetendre már több, mint 44 mp előnnyel érkeztünk meg, de ott sajnos nem autózhattunk Trencsényi Vincéék balesete miatt. A szervizben átnézte az autót a csapat, a tisztítás vitte el a legtöbb időt szerencsére, ezután indultunk a második körre. Kislődön kapásból begyűjtöttünk egy lassú defektet, végig mentünk vele és még az előnyünket is növelni tudtuk. A kerékcsere után, a megnyugtató előnyünk birtokában már csak a biztonsági autózásra és a biztos célba érkezésre koncentráltunk, mert nem volt nálunk több pótkerék. Hegyesden mindjárt ki is kaptunk, ám mindössze 2,7 másodperccel, pedig azt aztán tényleg a végletekig elspóroltuk. A power stag előtt viszont jött egy nagy dráma. A hegyesdi beíróból kigurulva azt éreztem, hogy az etapon iszonyatosan ráz az autó. Szinte simogattam az Hondát, annyira óvatos voltam vele az ötödik gyorsaságin, nem mertem arra gondolni, hogy mégis defektet kaptunk. Nem akartunk megállni, nem akartunk kiszállni, úgy voltunk vele, ha vért izzadunk is, akkor is levisszük a kocsit a célba. A vigántpetendi rajt előtt néztük meg a kerekeket, de láttuk, hogy minden gumi teljesen jó, nincs defektünk. Nem értettük, továbbra sem, hogy akkor miért van a rázkódás? Ekkor észrevettük, hogy a hátsó felnikben megtapadt a finom, púderszerű murva, pont, mint ahogy télen a hó szokott. Ezt gyorsan kitakarítottuk, majd az előzőhöz hasonlóan az utolsó gyorsaságit is óvatosan abszolváltuk. Fájt, de tudni kellett beosztani az autót, okosan autóztunk, mégis miénk lett a plusz három pont, aminek a 7-es kategória győzelmével együtt nagyon örültünk a célban. Maximális pontszámmal tértünk haza, elég nagyot ugrottunk előre a bajnoki ponttáblázaton is. Az abszolút nyolcadik helyünk egy újabb meglepetés volt. Több jó részeredményünk is volt már az év folyamán, de egy teljes verseny eddig nem állt össze. Kellett már nekünk ez a siker.
A Baranya Kupán ott tudtok lenni?
Mindenképpen ott leszünk Komlón, sőt a Budapest Rallye-n is szeretnénk rajthoz állni. A terv, hogy megtartsuk a második helyünket, aztán 2018-ban meglátjuk, hogy mi lesz. A mecseki pályákat szeretjük, reméljük, hogy ott is mellénk szegődik a szerencse, az autónk is legalább jól muzsikál majd, mint Veszprémben és akkor jó sok ponttal és kupákkal megrakva térhetünk haza az augusztus eleji versenyünkről.
Rallye2.hu – Salánki Gábor