Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Trencsényi Vince: Vagy a fék, vagy én voltam a ludas

Egyszer hopp, másszor kopp. Ezt a közmondást Trencsényi Vince és Pannuska Dávid is átélhette A-Z-ig a Veszprém Rallye-n, miután Hegyesden, hipp-hopp fölugrottak a képzeletbeli dobogó legfelső fokára nagyot koppantak Vigántpetenden. A srácok az első ijedtség után már jobban vannak, Dávid is hazatért, a kórházi kezelést is túlélte, így Vincével már nyugodtan beszélgethettünk a Veszprém Rallye-n történtektől.  

Hogyan készültetek a Veszprém Rallye-ra? Azt tudom, hogy végre sikerült egy becsületeset tesztelnetek.

Szerencsére ezúttal időben elkészültünk mindennel, így egy saját kis teszten sikerült megtalálnunk az alapbeállításokat és barátkozni is tudtunk a murvával, hiszen eddig csak az Iseum Rallye-n autóztunk murván, a Veszprém Rallye volt a második laza talajú erőpróbánk. Ezen felül a hivatalos teszten is részt vettünk, ahol sikerült tovább pontosítani a beállításokat, amik a futamon is teljesen jónak tűntek. Szenzációs volt az autó, kitűnő munkát végzett a csapat, és a szponzorainknak is köszönjük a segítséget.

Az első két gyorsaságin tökéletesen látszott, hogy eltaláltátok a beállításokat. Hegyesden sikerült is egy elég kijózanító sallert lekevernetek a teljes mezőnynek. Ennek ellenére folyamatosan a fékekre panaszkodtál.

A futómű hibátlan volt, emiatt is tudtunk ennyire jó tempót diktálni. Viszont a fékekkel rengeteget küzdöttünk, mivel már az első szakasz végére elmelegedtek. A kettes gyorsasági már a bejáráson is nagyon tetszett, a tempós, technikás, széles és szűk részek, illetve a talaj minőségének állandó váltakozása miatt. Az eredményünk azt mutatja, hogy élesben is ráéreztünk a ritmusára, de már a gyorsasági felétől külön figyelmet kellett fordítani a fékre, mert ismét melegedett, és fellevegősödött. Emiatt kalandos volt a gyorsaságink, veszélyes és túlon túl izgalmas szituációk tömkelegét éltük át a második gyorsaságin. De óriási győzelmet arattunk, 10,4 másodpercet adtunk a mögöttünk érkező Csomós Mixiéknek és átvettük a vezetést az abszolút értékelésben. Ezen mi is meglepődtünk, mert utólag megnézve még az ORB mezőnyében is egész vállalható volt az időnk, még egy R5-ös kocsit is megelőzhettünk volna ezzel.

Vigántpetenden viszont ti szaladtatok bele egy fizikálisan is nagy pofonba. Mi történt veletek?

Sikerült elég nagyot zakóznunk. Nagyjából 2,8 kilométert tettünk meg a 9,6 km-es pályából. Magára a csattanásra nem emlékszek. 150 egyenes végén volt egy tempósabb balos, jobbos és már a balos elején elúszott az autónk hátulja. Vesztünkre nagyon közel volt az út mentén egy fa, aminek nekicsapódtunk.

Volt ehhez köze a fékproblémáknak?

Sokat gondolkodtam ezen, de nem tudok rá válaszolni. Az ütközés után volt némi emlékezetkiesésem, ezért nem merném rámondani sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem. Arra még emlékszem, hogy három, vagy négy kanyarral a rajt után bemondtam Dávidnak, hogy megint elmelegedett a fék, úgyhogy nem zárnám ki a lehetőségét, de az is lehet, hogy kizárólag a tempónk miatt sodródtunk ki, az sem kizárt, hogy én hibáztam. Nem tudok pontos választ adni a kérdésre.

Veletek mi történt? Mindketten megsérültetek. Hogy vagytok három nappal az esés után?

Most már – szerintem Dávid nevében is mondhatom – a körülményekhez képest egészen jól, bár lesz még mit kipihennünk. Összességében jól megúsztuk ezt a balesetet. Mindketten agyrázkódást szenvedtünk és zúzódásaink lettek. Dávidnak mindenből több jutott én kevésbé sérültem meg hozzá képest. Dávidot egy napra bent is tartották a kórházban megfigyelésre. Köszönjük mindenkinek a segítséget, a versenyzőtársaknak, nézőknek, sportbíróknak, mentősöknek, a csapatnak, a rescuesoknak, médiásoknak, valamint mindenkinek, aki a helyszínen és utólag bármilyen segítséget nyújtott nekünk, valamint nagyon jól esett és örömmel olvastuk, és fogadtuk a sok-sok jó kívánságot és a biztatást.

Az autótok sem volt túl jó bőrben, vágni is kellett a mentés során.

Igen. Dávidot kizárólag úgy tudta kiemelni a kocsiból a Rescue-s csapat, hogy a bukócsőből ki kellett vágniuk a jobb oldalról az X-et. Szerintem a kocsink jobban megsínylette ezt az ütközést, mint mi, de nem menthetetlen, rendbe fogjuk hozni.

Fotó: Ábrahám Zoltán Fotó forrása: Pannuska Dávid/Facebook

Mikorra? Hol folytatjátok?

Folyamatban vannak a dolgok, igyekszünk rendezni a sorainkat, lábra fogjuk állítani az autót, de nem tudjuk még, hogy mikor és hol állunk legközelebb rajthoz. A Baranya Kupáról semmit nem tudok mondani. Dolgozunk, de nem tudom, hogy ott tudunk e lenni Komlón. A hónap végére biztosan kiderül ez is.

Rallye2.hu –Salánki Gábor

 

 

 

One Response to “Trencsényi Vince: Vagy a fék, vagy én voltam a ludas”

  • Kiss József szerint:

    További sok sikert kívánok nektek!a baleset félelmetes volt.Mielőbbi felépülést nektek,és az autónak is!

  • Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.