Gyöngyösi Marcell és Kollár Karcsi a Székesfehérvár Rallye első körében küzdött ugyan az ultra lágy gumikkal, de tizedannyi problémával abszolválta a versenytáv első felét, mint a második félidőt. A szombathelyi győzelmük után srácok örültek nagyon az ezüstéremnek is, de kíváncsian várják a Veszprém Rallye-t, ami Karesznek óriási kedvence, ám Marci először fog vezetni a Balaton parti murvás gyorsaságikon. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.
A szombathelyi versenyetek nem alakult rosszul, de nem volt éppen fenékig tejföl. Hogyan készültetek Székesfehérvárra?
A verseny végén meglett a kategóriagyőzelem, de nem adták olcsón a sikert. Rengeteg dolgunk volt a Székesfehérvár Rallye előtt, az autónk csak az utolsó pillanatban készült el. Kasztnizni kellett, a motort, a váltót ki kellett venni, utóbbit el kellett vinni revízióra is, mert a harmadik fokozatból letört egy fog a fogaskerékről, és a gátlókra is ráfért már egy nagyobbacska ellenőrzés. Az Iseum Rallye után szinte kukába való volt az autónk. A nevezési listát nézegetve túl nagy terveink nem voltak a Székesfehérvár Rallye-ra, csak végig akartunk érni a pályákon és szerettünk volna az 5-ös kategóriában, a dobogóra felállni.
Ez sikerült…
Igen. Annak pedig külön örültünk, hogy a barátaink, Madari Imiék megnyerték a kategóriát. Ifj. Fogarasi Attiláéknak is szurkoltunk egy jó eredményért, de sajnos nekik hamar ki kellett állniuk. Mi nagyon boldogok voltunk a célban, örültünk a géposztályunkban megszerzett ezüstéremnek.
Milyen volt a versenyetek?
Igazából az első körünk attól eltekintve, hogy a létező legpuhább gumikat raktuk fel az Opel Astra-nk hátsó tengelyére, teljesen normális volt. Nem is értem, hogy miért hallgattam a gumikérdésben másra, mert nem volt jó döntés. Nagyon elmelegedtek az ultra lágy gumik, rettenetesen úszkált a kocsink hátulja. Szinte használhatatlan volt. Élet-halál harcot vívtunk az úton maradásért. A harmadik gyorsasági legvégén, az utolsó kanyarban, egy jobb3-ban, azt hittük, hogy a rajta lévő homokban már van nyom, de nem volt. Mi vágtunk bele. Beletelt kb. 100-150 méterbe mire összeszedtük az autónkat. Nem volt egyszerű történet. A második körünket pedig megpecsételte az, hogy elszálltak a hátsó lengéscsillapítók, nem bírták a terhelést. Nagyvelegen defektet kaptunk. A bal elejét felraktam a fű szélére, ott kisebbet ütött és a cél után kicseréltük a kereket. Az utolsó gyorsaságit pedig elől felemás gumikkal abszolváltuk, hátul meg, ugye nem volt lengéscsillapítónk, tehát szenzációs volt az Opellel autózni. Kizárólag a célba érkezésre törekedtünk. Kalandos, de utólag azt mondom, hogy jó verseny volt. Köszönjük a szervizcsapatnak és a szponzorainknak, hogy itt lehettünk és versenyezhettünk.
Veszprémben ott lesztek?
Mindenképpen. Várjuk is a végleges versenykiírást és, azt hogy mehessünk a híres, murvás pályákon. Karesznak ez a kedvenc versenye. Én viszont még nem vezettem soha Veszprémben, valahogy mindig elmaradt. Mikulás Rallye-n egyszer már navigáltam, ezért sejtem, hogy mi vár ránk, de mégis újdonság lesz. Várom, de vissza is kell magam fogni valamilyen szinten, hogy nehogy az legyen, mint, ami Szombathelyen történt. Nem akarom, hogy elkapjon a hév, hogy hurrá hangulatban nyomjuk, meg csúszunk szépen keresztben, aztán meg beüt a ménkű. Szeretnénk végig érni, aztán, ha célba érünk, akkor mi már nagyon boldogok leszünk.
Egy teszt a verseny előtt?
Ha teszt nem is, de egy jó hangulatú verseny még mindenképpen be lesz iktatva a Veszprém Rallye elé, mégpedig a Bakonya kupán. Karesz ezúttal fog a bal1-ben ülni, ő vezet, Csáti Miki lesz a navigátora. Csak még nem tudja. 🙂 Ez lesz az ajándék a 30. születésnapjára. Hétfőn beszélgetünk, szerda estig ne is tedd ki kérlek az interjúnkat, mert ez meglepetés lesz neki! 🙂 Sok sikert a hétvégére és Isten éltessen Karesz! 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor