Dián Attila és Vörös Péter a bemutatkozó évét tölti a Rallye2 Bajnokságban és a szombathelyi fiaskójuk után, Rallye2-es karrierjük legnagyobb sikerét érték el Suzuki Swift-jükkel a székesfehérvári versenyen. Ezek után érthető, ha Attiláék nagyon várják már a veszprémi rajtot, hiszen a murvával is van némi elszámolni valójuk, és persze a rég várt siker tükrében is szívesen csapnának már a lovak közé a fiúk. Dián Attilával beszélgettünk.
Az Iseum Rallye nem teljesen úgy sikerült a számotokra, mint, ahogy azt elterveztétek. Mit javítottatok a kocsin, hogyan készültetek a székesfehérvári versenyre?
Első körben rendbe raktuk a Suzukinkat a szombathelyi ramazurink után. A futóművet, az olajteknőt, a kartervédőt javítottuk, de több alkatrészt cserélni is kellett, ám ezen kívül is volt bőven dolgunk, kasztnis munkánk, mielőtt elindulhattunk volna Székesfehérvárra. A verseny előtt egyetlen nappal, a létező legutolsó pillanatban fejeztük be a munkát.
A Székesfehérvár Rallye pályái ismerősek voltak – legalább részben – nektek?
Egyáltalán nem. Mivel nekünk ez az első évünk a Rallye2 Bajnokságban, így számunkra minden pálya és élmény teljesen új. A bejárás alkalmával megtetszettek a pályák, és nagyon vártuk a hosszú Pusztavámot, mert ennyire hosszú pályán még soha nem mentem és az ennyire felhordásos, poros, fehér aszfalt is új kihívást jelentett a számunkra. Egyetlen megforgásunk volt, az is azért, mert reggel nem sikerült eltalálnunk a tökéletes gumikat. Hátra W-s abroncsokat raktunk föl. Ezek nem voltak a legideálisabbak.
De a második körre orvosoltuk ezt a problémát és a „második félidőben” már semmilyen gondunk nem volt az autóval, ami egyébként is hibamentesen abszolválta a teljes versenytávot. Úgy tűnik, hogy kezd a Suzuki-nk összeállni. Köszönet érte a szervizcsapatnak és a szponzorainknak! Ahhoz képest, hogy most voltunk először Székesfehérváron, szerintem egészen jól sikerült a versenyünk. A pályákon kívül a szervezés is elnyerte a tetszésünket, de a lényeg az volt, hogy végre sikerült a célig autóznunk egy versenyen. 🙂 Eddig ez még nekünk nem sikerült a Rallye2 Bajnokságban, ezért nagyon örültünk a célban. Miután nem volt meg a kategóriánk, így felsoroltak minket a 6-os géposztályba, ahol a kilencedikek lettünk. Emiatt egyáltalán nem voltunk szomorúak, mert a mi célunk az, hogy tanuljunk és minden versenyen célba érjünk, ez pedig Székesfehérváron teljes egészében megvalósult. Mi még nem a helyezésekért hajtunk, de ha összejönne valami szép eredmény is a terveinken felül, hát attól sem lennénk túlon túl szomorúak.
Az év talán legnehezebb versenye, a Veszprém Rallye következik. Rajthoz álltok?
Természetesen. Nem mentünk még egyszer sem a híres, hírhedt Balaton parti gyorsaságikon, de elég sok videót megnéztünk már róluk, igyekszünk bővíteni a pályákról a tudástárunkat, hogy mire megérkezünk a pályabejárásra, addigra meglegyenek róluk alapinformációink, amikre elkezdhetjük felépíteni a versenyünket. Elsőre, a monitorom keresztül azt látjuk, hogy elég tempós szakaszokon fogunk autózni, annak ellenére, hogy nem a legjobb minőségű, murvás pályákról beszélünk, minimális aszfalttal. A felkészülésünkbe lehet, hogy beiktatunk majd egy kis murvás tesztet, de ez még nem biztos, később dől el ez a kérdés. Az viszont biztos, hogy a terveink nem változnak. Tanulás és biztos célba érkezés. Ennyi szerepel majd Veszprémben is az elképzeléseink között.
Rallye2.hu – Salánki Gábor