A Szombathely Rallye-hoz hasonlóan, a székesfehérvári futam is fájóan hamar ért véget Marton Zolinak és Horváth Krisztiánnak, ezért a srácok most kettőzött erővel várják a Veszprém Rallye-t, mert végtelenül ki vannak már éhezve egy problémáktól mentes, céldobogón véget érős örömteli versenyzésre. Marton Zoltánnal beszélgettünk.
Székesfehérvárra elővettétek az aszfaltra épült saját autótokat, de a pályák túlnyomó többsége ismeretlen volt a számotokra. Hogyan készültetek a versenyre?
Az Renault-nkkal nem sok teendőnk adódott, elvégeztük az alapvető és kötelező átvizsgálásokat, amit minden verseny előtt el szoktunk végezni, majd felraktuk a trélerre a Clio-t, és elindultunk Székesfehérvárra. Lélekben, fejben viszont nagyon készültünk a legutóbbi futamunkra, mert a szombathelyi fiaskónk után nagyon szerettünk volna egy jót autózni. Ez sajnos ezúttal sem jött össze. Meglehetősen csalódottak voltunk a verseny végén, ami számunkra az első gyorsasági szakasz után nem sokkal jött el.
Mi történt veletek? Mi okozta ezt a csalódást?
Egyszerű problémáról beszélhetünk: szétment a kinyomó csapágy és elfolyt a fékolajunk, nem tudtunk sebességet váltani. A kocsiban hidraulikus kuplung van, a fékolajjal működik, így vége lett a versenyünknek. Az első gyorsasági szakasz célja után 500 méterrel félre kellett állnunk.
Milyennek érezted azt az egyetlen szakaszt, amit teljesíteni tudtatok?
Szerintem jó verseny lehetett volna. Szombaton óriási munkát végeztünk, nagyon jó itinert írtunk, de óvatosan, a pályával ismerkedve kezdtük a versenyzést. Tartottunk egy kicsit az utak minőségétől. De rájöttünk, hogy elég stabil az autónk, nem kellett félnünk emiatt. Sajnos azt érzem, hogy egy újabb, potenciálisan jó versenyt dobtunk el újra, egyenesen a kukába. Mindenkinek köszönünk mindent, aki bármit is tett azért, hogy ott lehessünk a Székesfehérvár Rallye-n. Reméljük, hogy legközelebb jobban sikerül.
Veszprém közel lesz hozzátok, közeleg az időpontja, ott kiköszörülhetitek a csorbát.
Ott leszünk, újra a Peugeot-val autózunk, és reméljük, hogy sikerül végre célba érni, mert az utóbbi két verseny kudarca után nagyon ránk férne végre némi öröm is. Nem szeretnénk depressziósok lenni, 🙂 de frusztráló volt az egymás utáni két nagyon gyors kiesésünk. Legutóbb 2008-ban álltunk rajthoz Veszprémben, akkor egy Mikulás Rallye-n, tehát szerintem most minden új lesz a számunkra, mivel nem tegnap volt a legutóbbi veszprémi szereplésünk. Különösebb pályaismeretünk nemigen lesz a Balaton partján sem. De nincs ezzel gond, mert az idei évünket a pályák, és a Rallye2 Bajnokság megismerésére, illetve a rutinszerzésre szántuk, hogy 2018-ban már teljes erőbedobással tudjunk támadni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor