Vizelli Karcsi és Nagy Peti az eredményesen teljesített első kör után meg sem álmodta, hogy a Székesfehérvár Rallye, második félideje a küszködésről és kínlódásról fog szólni nekik. A negyedik szakasztól kezdve, ami csak lehetett szinte minden megállt a VFTS-ükben és hiába igyekeztek Karcsiék életben tartani, nem tudták célba vinni az autót. A nagyipari szerelés már elkezdődött az abszolút bajnok műhelyében, mert közeleg a Veszprém Rallye, ami talán az év egyik leginkább várt futama a létavértesi páros számára. Vizelli Károllyal beszélgettünk.
A szombathelyi versenyetek remekül sikerült, de sok munka keletkezett az autótokon. Hogyan készültetek Székesfehérvárra?
Tényleg rengeteget dolgoztunk az autón, már csak azért is, mert Szombathelyen sikerült több harci sérülést is begyűjteni, de leginkább a felesleges súlyokat, a plusz másodperceket kerestük a kocsinkon, mert az Iseum Rallye-n csupán 3.1 másodperccel maradtunk le az abszolút győzelemről. Az előző versenyeken azt tapasztaltuk, hogy nem sok hiányzott a sikerhez, ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk megtalálni ezt a minimális különbséget. Tudtuk, hogy akár pozíciókat jelenthet ez a kis fogyókúra. Elég nehezen, de rászántuk magunkat egy nagyobb fejlesztésre is, így beszereztünk, és beépítettünk egy Béres féle szekvenciális váltót a VFTS-ünkbe.
Beváltotta a váltó a hozzá fűzött reményeket? Milyen volt a versenyetek?
A terv az volt, hogy megszokjuk és megismerjük az új váltót és, ha lehet, gyorsuljunk vele. Arra elég hamar ráébredtünk, hogy ezzel a váltóval elfelejthetjük a régi itinerünket, teljesen másképpen vannak benne a fokozatok és mi a fokozatokat is be szoktuk írni. A versenytáv felére kezdtük megtalálni a váltóval a közös hangnemet. Az első kör nem alakult rosszul, bár nem esett jól látni azt, hogy Csomós Mixiék már a harmadik kanyarban összetörték a kocsijukat. Ettől lett is bennünk egy kis fék, másképpen autóztunk. Emiatt maradt bent némi időnk, de ezt leszámítva teljesen tiszta volt a versenyünk első fele. Az jelentett némi izgalmat, hogy az egyik etapon eltévedtünk egy kicsit, ami 10 másodpercnyi büntetést eredményezett. A 4-es, 5-ös és a 6-os gyorsaságink ettől már lényegesen kalandosabb volt. A 4-es legelején kaptunk egy defektet, amivel végig mentünk, nem álltunk meg kicserélni a kereket. A célban szembesültünk vele, hogy elszállt a kuplungmunkahengerünk, valamint a generátorunk és az önindítónk is. Ekkortól vált nagyon izgalmassá a verseny. Az 5-ik szakaszon idegből repesztettünk egy abszolút második helyet, de rettenetesen élveztük azt a nagyvelegi gyorsaságit. Előtte az etapon rengeteget szereltünk. Kb. tízszer be is toltuk a kocsit, így mire a rajthoz értünk teljesen elkészültünk az erőnkkel. A rajt előtt nem sokkal újra lefulladt a motor. Peti kiugrott, hátrafelé betolta a kocsit és futó másodpercre rajtoltunk el. Ezért volt bennünk a hatalmas ideg. A szerelés a power stage-re menet sem lett kevesebb, ám legalább elrajtoltunk. De jelentkezett még egy hiba, ami véglegesnek bizonyult. A váltókar aljában lévő gomba kikopott, elfordult egy tüske, amitől felfelé nem tudtunk váltani, csak lefelé.
A lehetőségek tárháza pedig hamar kimerült… Folytatás? Veszprémben?
Igen. Már készülünk. Megemeljük a kocsit, beburkoljuk az alját, és bízunk a legjobbakban. Szeretnénk végre egy hibamentes versenyt teljesíteni, anélkül, hogy bármi probléma adódna az autónkkal. A részeredmények jók, nem sok kellene a sikerhez, de túl sok idén a technikai gondunk. A murvát imádjuk, talán a szombathelyi pályák a jobb minőségük miatt állnak hozzánk közelebb, de a szívünk csücske mégiscsak a Veszprém Rallye, hiszen Veszprémben már sikerült a dobogó legfelső fokára is felállni. Talán éppen ezért várjuk már nagyon a következő Rallye2-es verseny rajtját. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor