Szuper dolog rallyezni, de Kuncz Dezsőék már kezdik lassan unni a szuperrallyezást, mert Salgótarjánban és Szombathelyen is csak versenyen kívül tudták teljesíteni, gyakorlatilag a teljes versenytávot. A versenyzést élvezik, a részeredmények jók, nő a tempó a kedv sem rossz a kocsiban, ám Dezső elárulta, hogy szeretné a Székesfehérvár Rallye utáni beszélgetésekből kihagyni, a ha, a jó lenne, a volna, és az egyéb, rokon értelmű szavakat. Kuncz Dezsővel beszélgettünk a szombathelyi, előzetesen versenyzésre szánt hétvégéjükről.
Salgótarjánban az első szakasz végétől szuperrallyeztatok, a célban szinte tökéletes volt a kocsi, nem sok dolgotok lehetett vele az Iseum Rallye előtt. Hogyan készültetek Szombathelyre?
Kizárólag annyi lett volna a tervünk, az év első murvás versenyén, hogy célba érjünk. Ismerkedni akartunk a kocsival, mert ez volt az első versenyünk vele murván. A navigátorom is új volt, Bencs Gabi, aki egy ízig-vérig profi navigátor, de soha nem autóztunk még együtt, nekünk is össze kellett szoknunk. Nem ma kezdtem, de mégis tanultam tőle a verseny végére. A pályákat alaposan bejártuk, tetszettek nekünk, pontosan felírtunk mindent, majd a rajtceremóniát követően az első gyorsasági rajtjában, az indulás után azonnal eltört az egyik féltengely a Hondánkban.
Várjál már, még most kapok észbe, hogy a verseny előtti teendőkkel együtt, egy füst alatt letudtuk gyakorlatilag a komplett versenybeszámolótokat. Össze kell szedni magam. 🙂 Szóval. De mégis célba értetek, igaz szuperrallyeval. Milyen volt versenyen kívül a hat gyorsaságitok?
Direkt másodikban rajtoltunk el Acsádon, hogy kíméljük az autót és, hogy ne esztergáljunk ott egy hétig a rajtban a kipörgő kerekek miatt. De még így sem bírta a kiképzést a féltengely. Elindultunk, hogy végig guruljunk az első gyorsaságin, haladtunk, ahogy tudtunk. Nem volt jó a kedvünk. A szakasznak egy szűkebb részén vettük észre, hogy megérkeztek mögénk Zsebe Gáborék, akik mint később kiderült már követtek minket egy ideje. Figyeltük a tükröket, de sajnos nem láttuk és hallottuk őket a porban, illetve a zajban. Ahogy észre vettük a Skodájukat azonnal lehúzódtunk, de addigra alaposan megdobáltuk őket kővel, amiért az első személyes találkozásunkkor elnézést kértünk. Megbeszéltük, hogy szó nem volt részünkről, szándékosságról. Sajnáljuk, ami történt. Ha jól tudom, a második szakaszon megismétlődött az eset, csak egy másik párossal és kiálltak. Szerettem volna én is a Rallye Katlanban menni, mert kedvelem azt a pályát. Mi a szerviz felé vettük az irányt Szelestéről, ahol kicserélte a csapat a féltengelyt és vasárnap reggel a mezőny végéről folytattuk az Iseum Rallye-t. Vasárnap, immáron tét nélkül maximálisan az autóra, a tanulásra koncentrálhattunk, gyűjthettük a tapasztalatokat és a versenykilométereket. Kalandunk nem volt, de figyeltem is rá, hogy véletlenül se törhessük össze a kocsinkat. A második körben, Bögötén mi belefutottunk egy etapba, mert László Martinék Citroen-je alól kitört a kerék, az autó pedig elzárta az utat. Nézők nem voltak a környéken, így mondtam az időközben odaérkező versenyzőtársaknak, hogy tegyük el az útból mi a kis C2-est, mert még az utolsó szakasz, a 25 kilométeres power stage is etap lesz nekünk. Ezt nem akartuk. A záró szakaszért kár lett volna, mert nagyon tetszett, sőt, az eredményünk sem lett volna rossz, ha mezőnyben megyünk, mert a hatodik vagy hetedik helyen teljesítettük. Volna… Célba értünk, ennek örülhettünk egyedül a szombathelyi verseny végén.
Folytatás Székesfehérváron? Gyanítom, hogy nem bánnátok, ha végre versenyezhetnétek a mezőnyben…
Nem lenne rossz. Remélem, hogy elkerülnek végre a problémák. A magyarországi pályák egyikével sincs semmi gondom, kedvelem őket, a székesfehérváriak is jók szoktak lenni, várom már, hogy versenyezhessünk rajtuk. Jó emlékeim nincsenek ugyan Székesfehérvárról. Egy műtét után 2014-ben vagy 2015-ben ott kezdtem újra a versenyzést és azt gondoltam, hogy már minden rendben van velem, lehet vagánykodni, meg versenyezni. De tévedtem, mert nagyon rosszul éreztem magam az egész versenyen. Korai volt még a vigéckedés. Hát remélem, hogy ettől az idei évben sokkal szebb emlékekkel térünk majd haza Fehérvárról. Ráadásul kombi autóval utazok majd Fejér megye fővárosába. Ha sikerülne pontokat és kupákat is gyűjteni, lesz hová rakni őket a csomagtartóban. 🙂 De, ha csak szimplán, értékelve fogunk a célba érni, akkor is óriási lesz a boldogságunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor