Lantos Zsoltot és Bagdány Istvánt sokaknak nem kell bemutatni, hiszen rengeteg nagy csatát vívtak már meg az ORB mezőnyében, a Rallye2 Bajnokságban viszont az Iseum Rallye-n mutatkoztak be. A nyitó gyorsasági után a Rallye Katlanban a kelleténél éppen csak egy picivel nagyobb lendületet vettek, ami pont elég volt ahhoz, hogy megpecsételje a sorsukat. Zsolték a Székesfehérvár Rallye-t kihagyják, de ígéri, hogy Veszprémben újult erővel szállnak harcba a pontokért. Lantos Zsolttal beszélgettünk.
Hogyan készültetek az Iseum Rallye-ra és a bemutatkozásotokra, a Rallye2 Bajnokságban?
Tavaly nyáron ültünk utoljára a versenyautóban, a felkészülésünk ennek ellenére teljesen hagyományos módon történt, semmi különleges nem volt benne. A bevált módszereket alkalmaztuk ezúttal is, de a megfelelő mennyiségű időt és energiát természetesen rászántuk mindenre, amire kellett. Régi motorosok vagyunk már a szakmában, szerettünk volna a mezőny elejében autózni, ennek megfelelően álltunk hozzá a versenyhez.
Messze sajnos mégsem jutottatok, már szombaton fel kellett adnotok a futamot.
Acsádon a bemutatkozásunk összességében úgy érzem, hogy közepesre sikerült, de tudtuk az okát. Tavalyi gumikat szereltünk fel a felnikre, ezekkel nem voltunk igazán gyorsak, ám a Rallye Katlanba már jobban működtek, talán az eredményünk is jobb lehetett volna attól, mint, amit Acsádon elértünk. Jól kezdtünk a söptei úton, csak kicsit túlfeszítettük a húrt, picivel több volt a tempó az egyik ugratónál, mint az ideális és nagyobbat ugrattunk a kelleténél. A leérkezéskor megsérült a Peugeot 208 R2-nk eleje, kilyukadt a hűtő, a második gyorsasági szakaszon fel kellett, hogy adjuk a versenyt. Éreztük a sebességet, nagyon hamar visszaszoktunk az autóba, illetve a versenyzéshez. Aki ismeri ezt a pályát és ezt az ugratót, az tudja, hogy nagyon meg kell tisztelni, és ezt mi is tudtuk. Ennek ellenére egy nagyon kicsivel gyorsabban értünk oda. Annak is szerepe lehet a vesztünkben, hogy előttünk az ORB mezőnye és a tereprallysok is átszáguldottak a gyorsaságin, kimélyítette az út belső szélét egy kicsikét. Plusz természetesen én is hibáztam, amikor bátrabban indultunk neki az emelkedésnek. Sajnálom, hogy így alakult, nagyon jó verseny lehetett volna, tetszettek a gyorsasági szakaszok. Az volt a terv, hogy pontosan, precízen autózunk a pályákon, igen bosszantó volt ez a hiba és persze a végeredménye is. Sokat törtem a fejemet azon, hogy hogyan kerülhettük volna el ezt, mert az igazi megmérettetés vasárnap várt volna ránk. Kár, hogy nem tudtunk többet autózni. Összehasonlítgattuk a rajt előtt a Rallye2-es versenyzők eredményeit az ORB-s párosokéval és láttuk, hogy pokolian gyorsak a srácok, nagyot vívhattunk volna velük vasárnap. Köszönjük a segítséget a csapatnak és a szponzoroknak. Szerettünk volna bizonyítani, de erre már csak a következő versenyen lesz lehetőségünk.
Székesfehérváron?
Nem. Mi a Veszprém Rallye-ra készülünk, július elejére igyekszünk a lelki sebeinket is begyógyítani és újult erővel nekivágni a versenynek. Az autónk biztosan készen lesz a rajtig, hiszen már a szombathelyi futam utáni hétvégén mennie kell egy másik versenyen. Bérautó, amivel nincs ideje a csapatnak sokat lacafacázni, hamar rendbe kell hozniuk a futamok után. Egyelőre a szombathelyi és a veszprémi futamunk látszik biztosnak az idei évben, de szeretnénk majd aszfalton is kipróbálni a 208 R2-t, dolgozunk rajta, mert jó lenne a Rallye2 Bajnokság mezőnyével aszfalton is találkozni és a mostanitól jóval hosszabban megmérkőzni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor