Csigolynak és Nagy Lacinak igencsak szokatlanok a jól tapadó slick gumik, mivel Balázs elég sokat versenyzett korábban, a saját maga és a nézők szórakoztatására utcai abroncsokkal, amik jóval másabb vezetési stílust kívánnak és engednek meg, mint a szélesebb „versenypapucsok”. De Csigolyék, 2017-ben szeretnének egy kicsit az időre is figyelni, és bizony nem járnak rossz úton, mivel Salgótarjánban már egyáltalán nem kellett a dobogós helyeket távcsővel nézniük. Szombathelyen egy kalandmentes célba érkezéssel is elégedettek lennének, de persze csak akkor, ha előtte alaposan kiautózzák magukat a régi-új Ladájukkal a vasi erdőkben. Balogh Balázst, azaz Csigolyt kérdeztük.
Milyen tervekkel vágtatok neki a salgótarjáni versenynek?
Az idei évben mi is felrakjuk a kocsinkra a slick abroncsokat, így tettünk Miskolc után Salgótarjánban is, megpróbálunk nem csak látványra, hanem időre is autózni. Teszteljük a kocsinkat, mert télen újjá építettük a Ladánkat és Lacival is szokjuk még a közös munkát. Tehát ez a három cél lebegett a szemünk előtt, amikor elindultunk a nógrádi versenyünkre.
Azért sikerült a nézőket is megörvendeztetnetek, nem tudtad megcáfolni önmagad, gyönyörű íveket rajzoltál a slickekkel is. Milyen volt a versenyetek?
A napunk nem volt tejesen gondtalan, négy, vagy talán öt kisebb technikai hibánk is adódott. Például benzinszivárgás, leeső ékszíj, stb. Ám a szervizcsapatunk – akiknek nagy hála a munkájukért – délutánra minden problémát orvosolt, így kitűnő autóval róhattuk a gyorsasági kilométereket. Jó volt a ritmus, alakultak az idők is, közelítettünk Ruszó Krisztiánékhoz, akik végül a P12-es kategória bronzérmét szerezték meg.
Örültünk, hogy nem volt elérhetetlen távolságra tőlünk a géposztályunk élmezőnye. Volt néhány kalandos szituációnk is, az egyiket teljes egészében a saját számlámra írom. Cereden, egy visszafordítót kézifékkel akartam megoldani, de megforogtunk az autóval. Azért sajnáltam különösen ezt a dolgot, mert enélkül elég jó időt jöhettünk volna. A power stage-n, a nap utolsó ceredi gyorsaságiján, már rendesen kopottak voltak a kocsin a gumik, ám én még jobban nyomtam a gázt, mint addig bármikor. Ennek hozományaként, nem messze a tetőtől megúszott a hátulja, amit már nem tudtam megfogni, így érintőre vettük a szalagkorlátot. Szerencsésen átvészeltük a dolgot, csak kisebb fénysérülést szenvedett el a Ladánk. A célban elégedettek voltunk az eredményünkkel, Kisubiék mögött végeztünk az ötödik helyen a géposztályunkban. Amikor rendben volt minden a kocsinkkal jókat meccseltünk Kisubiékkal, volt, hogy sikerült eléjük is kerülnünk, jól éreztük magunkat a küzdelem során. A legfontosabb az volt, hogy eljutottunk oda, a salgótarjáni futam végére, hogy a produkciónk már egészen kezdett az igazi autóversenyzésre hasonlítani.
Amikor beszélgetünk, éppen úton vagytok Szombathely felé. Hogyan képzeltétek el az Iseum Rallye-t?
A nógrádi verseny után megint feladtuk magunknak alaposan a leckét, mert a szombathelyi murvára nem mertük elhozni az új autónkat, ezért összeraktunk egy régi Ladát erre a futamra. Rólam tudni kell, hogy szinte mindig eldobom a kocsit a murvás versenyeken, – főleg Szombathelyen – így nem akartuk megkockáztatni, hogy összetörjük a szép új versenyautót. A szervizcsapat éjt nappallá téve dolgozott, mondtam is nekik, hogy a hosszú út előtt pihenjenek, senki se vezessen kialvatlanul 400 kilométert, mert nem ér annyit az egész, hogy valakinek is baja essen. Köszönöm a srácoknak ezt az elképesztő munkát, hatalmasat hajráztak, két hét alatt építették fel a kocsit, de nem tudtuk sajnos kipróbálni a rajt előtt. A fiúk járatták ma egy kicsit, ám mi egy métert sem megyünk vele a verseny előtt. Tehát az első gyorsaságin tesztelünk, beállítunk, versenyzünk, ismerkedünk, de unatkozni tuti, hogy nem fogunk. Biztos, hogy szokatlan lesz az ülés, a váltó, a futómű, de mi szeretünk ilyen plusz nehezítéseket tenni a programunkba, végül is azt tartja a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. 🙂 A lényeg az élményen, a célba érkezésen és a jó hangulaton lesz. De ha ezt sikerül megkoronázni egy problémáktól és borulásoktól mentes célba érkezéssel, netán néhány ponttal, az már csak a hab lesz a tortánkra.
Rallye2.hu – Salánki Gábor