Kaposi Lacinak és Beke Balázsnak alaposan meg kellett küzdenie az ellenfeleken kívül a technika ördögével is Salgótarjánban. A jól sikerült prológ után, másnap sorban álltak le a VFTS-ük létfontosságú szervei, de egy kis segítséggel be tudták fejezni Balázsék a nógrádi versenyt. Szombathelyre viszont nem utazik el a páros, mert az Iseum Rallye után számukra az év versenye, a hazai futamuk, a Székesfehérvár Rallye következik, amit a világ minden kincséért sem hagynának ki fehérvári legények. Kaposi Lászlóval beszélgettünk.
Miskolcon csak a fékekre panaszkodtatok és az ottani tempótokon akartatok javítani. Hogyan kezdődött a salgótarjáni versenyetek?
Ahogy korábban is elmondtam, főleg a részeredményeken akartunk javítani a legutóbbi versenyünkön. Amikor elkerültek a technikai gondok, akkor sikerült is, örültünk neki. De a kevésbé jó pillanatokban sem ment el egy csöppet sem a kedvünk. Sőt! A prológ ugyan nem számított bele a végső értékelésbe és sokan a látványra mentek, de mi teljesen szabályosan teljesítettük a pályát, egy feladatot sem hagytunk ki, és abszolútban a harmadikak lettünk, míg a P12-ben a legjobb időt autóztuk a rengeteg néző előtt. Ezen még mi is nagyon meglepődtünk. Régen sokat autóztam szlalomokon, talán az ott szerzett tapasztalataimnak köszönhettük ezt a jó eredményt. Valamint a gumikat is remekül eltaláltuk.
Vasárnap is tudtátok tartani ezt a tempót?
A pályák kitűnőek voltak. Cered fantasztikus, Sámsonháza, káprázatos, a kazári klasszikus pedig csodálatos, minden pályát nagyon élveztünk és jól is éreztük magunkat. Örültünk, hogy fokozatosan javulnak a részeredményeink, nőtt az önbizalmunk. Amíg nem jelentkeztek a fékproblémák, addig minden rendben volt. Az utolsó ceredi gyorsaságin pedig fordítva működött a motorunk, mint Miskolcon. Cereden a maximális fordulat annyi volt, mint Borsodban az alapjárat. 🙂 3500-4000-nél semmiképpen sem akart ezúttal többet forogni a motor. Erősen hátráltatott minket ez a hiba. A kategóriánk nyolcadik helyén álltunk, ami egy biztos pontocskát jelentett nekünk a géposztályunk értékelésében. Az utolsó etapon ráadásul valami még meg is szólalt az autónk hátuljában. Szurkoltunk, hogy eljussunk a céldobogóig és aztán a parc fermébe. Az AC pumpánk is feladta a szolgálatot, az indítómotor már az első tankoló zónától nem működött, de itthon megjavítottuk, mondhatom, hogy 1800 repedés volt rajta. Minden gyorsasági rajtjában tolta az autót Balázs és alapjáraton járattuk is, ahol csak tudtuk. A céldobogó előtt viszont úgy megállt az autó, hogy se kép, se hang nem volt. Hatalmas köszönet illeti Kolencsikné Gál Melindát, mert csak a sportbírók segíthettek rajtunk a cél előtt. Nélküle nem boldogultunk volna. Balázzsal megtolták az autót, a VFTS felkapta az üzemanyagot, így át tudtunk gurulni a dobogón. Utána folyamatosan rugdostam a gázt, így jutottunk el a parc fermébe. A körülményekhez képest büszkék voltunk rá, hogy szereztünk egy bajnoki pontocskát a P12-es géposztályban. Ez igazán felemelő érzés volt a nap végén.
A Szombathely Rallye-ra el tudtok e jönni?
Mennénk szívesen. De az a baj, hogy nagyon közel van hozzá a Székesfehérvár Rallye, ami a hazai, a saját versenyünk, konkrétan a szívünk csücske. Rengeteg munkánk van előtte. Nem csak az autóval, hanem egyebekkel is. Persze a Ladánkat is szeretnénk 100%-osan felkészíteni, mert nagyon fontos lesz, hogy célba tudjunk érni a hazai környezetben. Viszont éppen a székesfehérvári kötődésünk miatt ezúttal nem a Rallye2 Bajnokságban, hanem az Országos Rallye Challange-ben szeretnénk magunkat megméretni, mert a Rallye2 mezőnye a szuperspeciálon nem vesz részt, és nekünk ott mindenképpen meg kell mutatnunk magunkat a hazai közönségnek. Fehérvár után viszont csak a Rallye2, ahány versenyen csak tudunk, mindegyiken ott szeretnénk lenni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor