Karner Zolinak és Faludi Gabriellának kizárólag a tempóval volt gondja Miskolcon, így Salgótarjánban mindent ennek az oltárán feláldozva szerettek volna autózni, de ebben éppen a Lada VFTS-ük nem volt partner. Három szakasz után feladásra késztette a párost. Zoli nem tétlenkedett, hamar megoldotta a motor problémáját, de Szombathelyre így sem fognak nevezni, ellentétben Székesfehérvárral, ahová már most teljes erőbedobással készülődnek. Karner Zoltánt kérdeztük.

Miskolcon célba értetek, az autóra sem panaszkodtál, volt e sok dolgotok a salgótarjáni felkészülésetek során?

Csak a futóművet kellett beállítanunk Salgótarján előtt. A pályák nagyobbik részét ismertük, de a Sámsonháza teljesen ismeretlen volt. Úgy készültünk, hogy próbáljuk növelni a Miskolcon elért sebességünket, erre pedig a kazári és a sámsonházai gyorsasági is kifejezetten alkalmasnak ígérkezett, mert Cereddel ellentétben mindkettő a nagy tempóról szólt. Arra gondoltunk, hogy itt lehet majd tövig nyomni a gázt, gyakorolhatjuk a tempós vezetési módot. Ez lett volna az első számú feladatunk a nógrádi versenyhétvégénken. A pályák tetszettek, Cered régi klasszikus, de a rövidekben is megtaláltuk azokat a pontokat, amik nekünk szimpatikusak voltak.

A prológ után vasárnap sajnos nem értetek célba. Mi történt a kocsitokkal?

A prológon nem éreztem semmi különöset a VFTS-ünkön. Megvolt az ereje, semmi probléma nem mutatkozott. Reggel, Kazáron figyelmes lettem arra, – főleg a felfelékben – hogy mintha gyengébb lenne az autó a kelleténél. Ezt először a saját számlámra írtam, azt gondoltam, hogy nem merem annyira nyomni a gázt, mint amennyire kellene. De a Cered végére kiderült, hogy a technika ördöge lesz a ludas, mert akkorra elkezdett kihagyni az egyik henger és éreztük, hogy ezen felül egyéb műszaki problémánk is akad. Tanakodtunk Gabival, hogy mi legyen, hogy legyen, de megpróbáltunk eljutni Sámsonházára. Oda eljutottunk, sőt a gyorsaságit is teljesítettük nagy nehézségek árán, ám annyit romlott a helyzet, hogy a cél után inkább kiálltunk. Az emelkedős, dobbantós részeken igyekeztem olyan tempót diktálni, hogy az látványos legyen, de már negyedik fokozatban is alig akarta felküzdeni magát az autó a domb tetejére. Végig mentünk mi teli gázzal, csak éppen a tempó nem volt meg. A beíróban leállt az autó, miután beindítottuk remegett minden, egy henger csak magas fordulaton indult el, így arra a következtetésre jutottunk, hogy a komolyabb károkat megelőzvén inkább leadjuk a menetlevelünket.

Mit tudsz elmondani a folytatásról? Mik a tervek?

Szombathelyre biztosan nem megyünk el, mert nincsenek murvás alkatrészek az autónkhoz. Se gumi, se kerék, sem más egyéb. Ezért a murvákat kihagyjuk. A Székesfehérvár Rallye-ra készülődünk. Amennyiben ugyanazok a gyorsaságik lesznek, mint tavaly, annak én nagyon fogok örülni, mert legalább ismerősek lesznek. 2016-ban a hangosítással adódtak gondjaink Fehérváron, ennek köszönhettük valamilyen szinten azt, hogy kiestünk. Eldobtam az autónkat, szinte a legvégén. Nem volt tökéletes a kommunikáció. Most megpróbáljuk még egyszer és továbbra is a tempó növelése lesz a célunk. Az Oroszlány-Pusztavám szakasz erre ideális lenne, mert már sokszor mentünk rajta sprinteken és még a túrában is, emiatt elég jól ismerem. Csákberény pedig nagy kedvencünk. A motoron nem fog múlni a siker, mert már elkészült, megjavítottuk. Néhány apróság mellett a karburátorokat várjuk, hogy megérkezzenek hozzá, aztán a beszerelésé, beállításé és az alapos bejáratásé lesz a főszerep, hogy Székesfehérváron semmilyen problémánk ne lehessen vele a verseny során.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!