Marton Zoltán és Doleschall István élete első Rallye2-es versenyén sikerrel abszolválta a teljes versenytávot Salgótarjánban, ami a szombathelyi pilóta szerint remek kezdése volt a karrierjüknek, bizakodva folytathatják a tanulást, hiszen jövőre már komoly meccseket szeretnének vívni a kategóriatársakkal. De most a nógrádi bemutatkozás után a hazai pályák várnak májusban a párosra, csupán csak az okozhat némi fejfájást a srácoknak, hogy lesz e mivel rajthoz állniuk, mert az autójuk még nem készült el. Marton Zoltánt kérdeztük.
Elég sok újdonsággal kellett megismerkedned a salgótarjáni versenyetek előtt, ami egyben a bemutatkozásotok is volt a Rallye2 Bajnokságban.
Fogalmam nem volt, hogy mire számítsak a rajtot megelőzően, mert soha nem indultam még hasonló versenyen korábban. Szombathelyiként pedig a salgótarjáni pályák elég messzire voltak hozzám, ahhoz, hogy semmilyen személyes tapasztalatom ne legyen róluk mindaddig, amíg neki nem kezdtünk a pályabejárásnak. Nagyon készültünk, mindent hatszor átnéztünk, igyekeztünk mindent profin csinálni, mégis maradtak ki dolgok, de lényeg, a lényeg, hogy sikerült teljesíteni elég sok mindent az eredeti célkitűzésekből, jó munkát végeztünk, célba értünk, jól éreztük magunkat.
Hogy alakult az első Rallye2-es versenyetek?
A prológ nagyon érdekes volt a számomra, mert arra számítottam, hogy valahol a mezőny végén fogunk kullogni, mégis harmadikak lettünk a géposztályban. A vetélytársaink alaposan elspórolták a tempót, így egészen tűrhető eredménnyel mutatkoztunk be a Rallye2 mezőnyében. Felemelő érzés volt ennyi szurkoló előtt autózni. Vasárnap az első kör három gyorsaságiján annyira izgultam, hogy kis túlzással élve, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nem hajtottunk gyorsan, nem vittük túlzásba a tempót, mivel az volt a célunk, hogy kicsit megnyugodjunk és, hogy megismerkedhessünk az új autóval, a pályákkal és minden egyébbel, amivel eddig csak hírből találkoztunk. Meglepődtünk, amikor a sámsonházi gyorsaságin az egyik kanyar után találtunk az út közepén egy autót és szemre úgy kb. 1000 nézőt, mindenféle lassítás vagy előrejelzés nélkül. Szerencsére sikerült megállnunk, szusszantunk egyet és mivel az eredmény nem volt túl fontos a számunkra, így nem idegeskedtünk sokat a történtek miatt. Minden esetre elég meglepő volt. Mindent összevetve remek versennyel kezdtük a Rallye2-es pályafutásunkat. Tetszett Cered, én az etapokat is élveztem, örülök, hogy elutaztunk Salgótarjánba, és azt hiszem, hogy 2018-ban is ott szeretnénk majd lenni ezen a futamon. De akkor már nem ismerkedni akarunk, hanem az ellenfelekkel keményen küzdeni. Most célba értünk, a 6-os kategória hetedik helyét gyűjtöttük be, ami nem volt rossz kezdetnek. A szervizcsapatunk és a támogatóink nélkül ez nem jött volna össze, ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Az idei évben tehát tanulunk, aztán bízok benne, hogy jövőre már érdemben csatázhatunk a kategóriatársakkal.
Hol folytatjátok a tanulást? Hazai pályán?
Igen, természetesen az Iseum Rallye-n. Annyi a problémánk, hogy egyelőre nincs hozzá autónk, mert a bérautó, amivel rajthoz állunk Szombathelyen, bő két héttel a verseny előtt még nem készült el. Erősen bízunk benne, hogy minden rendben lesz és a kocsi is a rendelkezésünkre áll majd. Sajnos a saját autónknak nincsenek murvás alkatrészei, így azzal nem vághatunk neki a szombathelyi versenynek. Egy Peugeot 206-ossal fogunk, ha minden igaz versenyezni. A pályák földrajzilag nagyon közel vannak hozzám, de régen mentem már rajtuk. 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben autóztam a hazai murvás futamon, előfutóként és záróautóként, úgyhogy igazi versenytapasztalatunk innen sincsen. A Söptei úton, a Rallye katlanban többször is mentem, de elég régen, nem mondanám azt, hogy bármelyik gyorsaságit úgy ismerem, mint a tenyeremet. Egyértelműen a célba érkezésre fogunk törekedni. Salgótarjánhoz képest csak annyi lesz a különbség, hogy most – mivel az itthoni ismerősök és barátok biztosan a pályák mentén buzdítanak majd – igyekszünk egy kicsit nagyobb tempót diktálni Söptén, és ha helyzet megengedi, akkor a kézifékre is rá-rá rántunk egyet-egyet a móka kedvéért.
Rallye2.hu – Salánki Gábor