Izzik a levegő a Bencs testvérek körül mostanság, hiszen Zoli utcai autója után kis híján a versenyautójuk is lángra kapott Cereden, de most a szerencse és egy tűzoltó készülék is velük volt így nyolc gyorsasági után, de a céldobogó előtt fejezték be az idei salgótarjáni futamukat. Zoli és Gabi viszont elkezdett valami nagyban gondolkodni, amiről csak egy-két morzsát hintett el nekünk Bencs Zoli, a salgótarjáni versenybeszámolójukban.
A versenyautótokkal nem volt sok munka a felkészülés során, de mégsem voltatok túl szerencsés helyzetben a salgótarjáni verseny előtt.
Nagy felkészítést tényleg nem kellett eszközölnünk, mert aránylag rendben volt a Skodánk, a Miskolc Rallye után, ahol hibamentesen teljesítette a versenytávot. Eléggé összeállt már a kocsink, nem sok gond szokott vele lenni. Kitakarítottuk, visszaraktuk a slick gumikat, áthúzgáltuk a csavarokat, ellenőriztük, hogy minden rendben van e, és indulhattunk Salgótarjánba. A problémánk az nagyjából itt kezdődött, mert az utcai autóm az pár hete porig égett, ez pedig anyagilag az egész versenyünk sorsát megkérdőjelezte. Végül minden összeállt, ott tudtunk lenni az idei év második versenynapján is. Cered nekünk régóta óriási kedvencünk. Ott még a favoritunkkal is hatalmasakat tudtunk autózni, és most is nagyon tetszett. Kazáron inkább erőből kell autózni, ami nekünk a kisebb teljesítményünk okán nem mindig szokott sikerülni, Sámsonháza pedig lehetett volna hosszabb, mert kevés volt benne az emelkedő, ami kedvezett volna nekünk, mert lehet rajta lendületből autózni.
Milyen volt a versenyetek?
Mi nagyon szeretjük, amikor nem csak kettő, hanem több szekciót, nyolc, kilenc gyorsaságit is teljesíthetünk. Tavalyról és 2010-ből emlékszek olyan versenyekre, – éppen Salgótarjánból – hogy ilyenen részt vehettünk. Nagyon tetszett a mostani salgótarjáni futam. Annyi volt mindössze a kellemetlen, hogy 60 kilométernyi volt az etap, ami a mi autónkkal nem volt éppen leányálom. Fárasztónak, nyomasztónak éreztük a hosszú összekötőket, ha a gyorsasági-etap arányon tudnak egy kicsit változtatni a gyorsaságik javára a szervezők legközelebb, akkor minden teljesen tökéletes lesz. 30-35 kilométer etap ideálisabb lenne, és biztosan mindenki örülne neki. A szombati prológ után, vasárnap reggel álmosan indultunk neki az első szakasznak. Dekoncentrált voltam, szétcsúsztam, de összeszedtük magunkat, fokozatosan gyorsultunk. Aztán egy korai rajt miatt begyűjtöttünk 10 másodpercnyi büntetést, az ötödik gyorsaságin, de élveztük a versenyzést. Apró műszaki gondjaink voltak, az autóval, mégsem sikerült célba érnünk, pedig minden gyorsasági szakaszt teljesítettünk, egészen a céljáig.
Az utolsó etapon adta meg magát valami?
Cereden, a nyolcadik szakaszon kigyulladt az autónk. 🙂 🙁 A célig ugyan eljutottunk, mert a menetszél elfújta a tüzet, de mivel nagyon füstölt a kocsi, úgy gondoltuk, hogy nem megyünk el a célig. Elég egy hónapban, egy autót leégetni. Az olajhűtőnk repedt el, ami ráfújta a kipufogóra az olajat, a bandázs gyulladt be, ezt a beíró után azonnal el is tudtuk oltani, de inkább nem kockáztattuk meg a további autózást. A motort sem akartuk tönkre tenni, hiszen folyt belőle az olaj. Érdekes, hogy hasonló okok miatt vált a tűz martalékává az utcai kocsim is. Inkább bementünk szervizbe a trélerért és azzal egyenesen hazavittük az autót. A versenytávot teljesítettük, az eredménylistára pillantva azt látjuk, hogy nyolcadikak lettünk (volna) a kategóriában.
Szombathelyre el tudtok jönni?
Több dolog is tervbe van nálunk jelenleg, de az Iseum Rallye nincs köztük. Akár még az autóváltásról is szóba jöhet, de máson is törjük a fejünket, amiről még most nem akarok beszélni. A murvát valószínűleg ki fogjuk hagyni, a Baranya Kupa nekünk nagyon messze van, Székesfehérvár sincs közel, ám ha aszfaltos lesz, akkor megeshet, hogy oda ellátogatunk. Amennyiben a Budapest Rallye-ra összeáll minden, akkor mi ott mindenképpen szeretnénk rajthoz állni. Hogy mivel? Akkorra biztosan kiderül. 😉
Rallye2.hu – Salánki Gábor