Hibján Joci és Szurovcsák Pisti nagyon szereti a technikás salgótarjáni gyorsaságikat, de nem igazán jön ki nekik az utóbbi időkben a lépés Nógrádban. Tavaly a 6-os géposztály bajnoki címéért folytatott csatájukat tették itt indokolatlanul szorossá, idén pedig Joci nem találta meg a verseny ritmusát, feszült volt, nem tudott a versenyzésre koncentrálni, de nagyon bízik benne, hogy májusban, az egyik kedvenc futamukon, az Iseum Rallye-n már minden a lehető legnagyobb rendben lesz vele is. Hibján Józseffel beszélgettünk.
Miskolcon egyetlen egy kábeletekkel volt probléma. Kijavítottátok és jöttetek Salgótarjánba?
Nem, nem javítottuk, hanem kidobtuk a teljes kábelköteget és újat tettünk a helyére, így orvosoltuk a problémát. Teljesen ki akartuk zárni mindenféle technikai hibának a lehetőségét. Ez sikerült is. Tökéletes volt az autó, az időjárás, betyárosan fogtak a gumik, Szurovcsák Pisti hibátlanul olvasta az itinert, csak én nem voltam ott fejben a gyorsasági szakaszokon.
Merre jártál?
Rengeteg a munkánk a hétköznapokban, amit felvállaltunk, idén mindet meg kell valósítanunk, ezekre koncentráltam egész héten és nem sikerült az egyik pillanatról a munka üzemmódról átállítanom magamat a kikapcsolódósra, és a rallye üzemmódra. Pedig készültünk a salgótarjáni versenyre, még az előző héten a kazári MARB sprintre is ellátogattunk, hogy teszteljünk egy jót. Az jól sikerült, hasznos volt, de ez a bajnoki futam sehogy sem akart összeállni és összejönni.
Milyen volt a versenyetek?
Hatalmasakat hibáztam, már akkor láttam és tudtam a hibákat, amikor leértünk a gyorsaságikról és még be sem írták nekünk az időeredményeinket. El sem merem mondani, hogy miket csináltam, mert biztosan sokan kinevetnének. Dekoncentrált voltam, nem figyeltem úgy a vezetésre, ahogy kellett és ez nyilván az időeredményeken is megmutatkozott. A pályák ettől függetlenül tetszettek, Ceredről nincs mit beszélni, mert az egyenesen szenzációs. Sámsonháza is rendben volt, annak tudtunk az egész verseny során a legjobban örülni, hogy ott futottunk egyszer egy abszolút negyedik időt. De összességében legszívesebben haza jöttem volna verseny közben, mert annyira nem találtam a fonalat. Azon felül, hogy célba értünk és megszereztük azt az egy szem negyedik helyet a harmadik gyorsaságin, én semmivel sem voltam elégedett.
Talán majd Szombathelyen…
Oda szeretnénk mindenképpen elmenni, bár most Salgótarjánból kissé szomorúan jöttem haza, de nem adjuk fel, én is felspanolom magam és hajtunk tovább. Az nagyon motiváló most, hogy imádom a Szombathely Rallye-t és magát a várost is, mert gyönyörű a környék és kitűnőek a pályák. Többször is versenyeztünk már a vasi murván, a Ford Fiestánkat is megküldtük rajta, jó volt mindig, és bármennyire elkeseredett is vagyok, ezt most semmiképpen sem szeretnénk kihagyni, a jó és szép emlékek adnak erőt a folytatáshoz. Kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz a hosszabb versenytáv és a 25 kilométernél is hosszabb gyorsasági szakasz. Várjuk az indulást, reméljük, hogy minden rendben lesz és sokkal jobb kedvűen térünk haza, mint legutóbb, Salgótarjánból. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor