A 7-es géposztály bajnoki címvédői, Szepesi Marci és Gondos Peti Salgótarjánban is alaposan feladta a leckét a kategória összes résztvevőjének, hiszen a nem teljesen „egészséges” Honda Civic-jükkel, minden gyorsaságit a legjobb idővel abszolválva, begyűjtötték az idei év második győzelmét is a kategóriában. Marciéknak rengeteg a munkájuk, de igyekeznek úgy beosztani az idejüket, hogy Szombathelyen is ott tudjanak lenni, mivel a páros nagyon kedveli a laza talajú gyorsaságikat, a 1,5-szeres szorzó pedig sok ponttal kecsegtet egy ilyen eredményes évkezdet után. Szepesi Marcellel beszélgettünk.
Miskolcon győzelemmel kezdtétek az évet. Hogyan készültetek ezután a salgótarjáni versenyre?
Természetesen Nógrádban is szerettük volna begyűjteni a géposztályunk maximális pontszámát. Ennek megfelelően készülődtünk, igyekeztünk megtalálni azt a hibát, ami a Miskolc Rallye utolsó két gyorsaságiján hátráltatott már minket. Ezt úgy gondoltuk, – egészen az első gyorsasági szakaszig – hogy sikerült felszámolnunk. A pályák közül, tavalyról már ismerős volt a Kazár és Cered, ezek tetszettek ezúttal is. Sámsonháza, a pályabejáráson egy csöppet sem volt szimpatikus, de versenykörülmények között, a versenyautóval hamar rácáfolt önmagára, mert egészen jó volt.
A terveket sikerült megvalósítanotok, de belülről is ennyire könnyűnek tűnt ez a győzelem, mint kívülről nézve? Minden szakaszon ti voltatok a géposztály legjobbjai.
Ez igaz, de ettől eltekintve volt bőven mivel küzdenünk. Győztünk a 7-es kategóriában, de végigszenvedtük az autóval az egész napot és minden gyorsaságit. Nem akart rendesen felpörögni a motorunk, ugyanazt csinálta, mint a Miskolc Rallye legvégén. A Honda motoroknak pedig éppen ez a lényege, hogy magas fordulatszámon élnek igazán. De nem forgott le, ahogy kell, dadogott, harcoltunk vele, ám amennyire lehet, és a technika hagyta, igyekeztünk sietni. Úgy néz ki, hogy tévedtünk, nem tudtuk elhárítani a miskolci hibát, de nagyon hálás vagyok Édesapámnak a szervizelésért és az autónk felkészítéséért, ő mindent elkövetett a sikerünkért. A tempót tehát tudtuk volna még fokozni, a barátaink drukkoltak is nekünk keményen a pályák mentén, ám néhány kanyarban, a hideg és ködös reggeli pályákon az első körben még így is sikerült megcsúszni, de aggodalomra nem volt ok, kontrollálható esetek voltak ezek. Az idei év második győzelmét arattuk Salgótarjánban, ennek nagyon örültünk, a lehető legtöbb pontot szereztük, ezekkel tovább növeltük az előnyünket a kategóriánkban. A következő futamig meg kellene találnunk a technikai problémánk eredetét, hogy akkor már ne kelljen az autóval viaskodnunk, maximálisan a versenyzésre koncentrálhassunk.
Szombathelyig nem sok idő van erre. Elég lesz? Ott lesztek az Iseum Rallye-n?
Szeretnénk részt venni a futamon, de vannak ezzel kapcsolatban kételyeink. Meglátjuk, hogy sikerül e? Valóban elég rövid a felkészülésre rendelkezésre álló idő, sok a munkánk a hétköznapokban is és az öcsém is szeretne versenyautóba ülni, az ő autóját is össze kellene raknunk, úgyhogy van bőven mire néznünk. Eddig kétszer álltunk rajthoz a Szombathely Rallye-n és mindkét alkalommal nagyon tetszett. Szeretünk nagyon murván menni, én személy szerint csak ott mennék, ha az autónkat nem viselné meg annyira, mint azt már sokszor megtapasztaltuk. Kíváncsiak lennénk a ránk váró hosszú, 25 kilométeres gyorsasági szakaszra is, mert ilyen hosszú pályán még nem versenyeztünk korábban. Ha eljutnánk a vasi megmérettetésre, akkor a géposztályunkban szeretnénk újra előkelő helyezést begyűjteni és jó lenne gondtalanul, technikai hibák nélkül, élvezetesen teljesíteni a versenykilométereket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor