Madari Imi és Haracska Tamás a miskolci kiesésük után, Salgótarjánban ellentmondást nem tűrő módon adta a kategóriatársak tudtára, hogy az év eleji fiaskó csak egy nem várt megbotlás volt, komolyan kell velük számolni 2017-ben, az 5-ös géposztályban. Nyolcból, nyolc szakaszt nyertek Nógrádban, besöpörték a győzelmet és örömükben gyorsan neki is láttak a szombathelyi versenyük szervezésének. Madari Imit kérdeztük.
Miskolcon a (széria)váltó hibája parancsolt megálljt nektek, Salgótarjánba már úgy érkeztetek meg, hogy beszereltétek az új, versenyváltót a kocsitokba. Ezen felül hogyan készültetek a nógrádi versenyre?
A váltó cseréjén túl egy komplett revíziót végeztünk el az autón, mindent alaposan átnéztünk és ellenőriztünk, de rendben találtunk mindent, nem adódott komolyabb munkánk a Renault-nkal. A rajt előtt egy héttel csináltunk egy kis házi tesztet, megnyugtató és hasznos volt, hogy kipróbálhattuk az autót és átmozgathattuk magunkat, mielőtt útra keltünk volna Salgótarjánba. Ekkor is rendben találtunk mindent. A rengeteg készülődés és a gyors miskolci kiesésünk miatt nagyon vártuk már a verseny rajtját és minden erőnkkel azon voltunk, hogy megszülethessen egy jó eredmény, miközben élvezetesen autózunk. Arra kellett nagyon figyelnünk, hogy ne izguljuk túl a dolgokat, ne legyünk túlzottan ráfeszülve a futamra, hogy ki tudjunk kapcsolódni a hétvégén és azt hiszem, hogy ez most 100%-osan sikerült.
Nem csak a kikapcsolódás, hanem a salgótarjáni futamotok is 100%-os volt, mivel minden gyorsasági szakaszt megnyertetek az 5-ös géposztályban és így értelemszerűen a győzelem is a tiétek lett.
Nem lehet az eredményre panaszunk, a kategóriánkban nehéz lett volna ettől jobban szerepelni. Nagyon tetszettek a pályák, és örültünk annak, hogy három különböző gyorsasági szakasz szerepelt az útvonallapon. Ezek ráadásul teljesen mást mutattak, eléggé eltérőek voltak egymástól. A rövidsége ellenére a Sámsonháza is tetszett, egy tempós gyorsasági volt, kis felhordásokkal, én pedig kedvelem az ilyen jellegű szakaszokat. A szervezés rendben volt, csúszás nélkül, pörgősen telt a nap. Az autónk egyetlen pisszenés nélkül, hibátlanul muzsikált, fülig érő mosollyal abszolváltuk a versenytávot. Ezért a szervizcsapatunknak és a támogatóinknak is nagyon hálásak vagyunk, mert az önzetlen segítségük nélkül nem lehetnénk ott a versenyeken. Kisebb kalandunk kétszer is adódott, felúszott, megcsúszott a kocsink. Az első eset az első gyorsaságin, reggel, a vizes, hideg, aszfalton történt, nem sokkal a vizslási rajt után, amikor beértünk Kazárra, a lassítónál, féktávon. A másik sztori az utolsó szakaszon esett meg, Cereden. Akkorra azért már elég felhordásos volt az aszfalt, ez okozott némi meglepetést. De ez benne van. Mindkét eset gond nélkül megoldódott, szeretjük, ha egy picit izgalmasabb az autózás az átlagnál. 🙂 Minden kilométert maximálisan élveztünk, a kupáknak, a győzelmünknek pedig nagyon örültünk a célban.
A Szombathely Rallye-n, a következő futamon már murván kell helyt állni. Ott lesztek ti is májusban?
Igen. Nem sokkal azután, hogy hazaértünk Salgótarjánból, hozzákezdtünk a versenyhétvégénk szervezéséhez, a kocsink murvás felkészítéséhez. Biztos, hogy sok időt visz majd el ez a munka a szabadidőnkből, de nagyon várjuk az Iseum Rallye-t, mert, ahogy olvasgattuk róla az információkat, azt gondoljuk, hogy kiváló versenynek ígérkezik. 25 kilométeres gyorsasági, új pálya, 1,5-szeres szorzó, hosszabb versenytáv, mi kellhet még egy jó futamhoz? Ezek nélkül is az egyik legnagyobb kedvencünk a szombathelyi verseny, amit bizakodva várunk és reméljük, hogy jól sikerül, tetszeni fog és legalább annyira élvezhetjük majd a versenyzést, ott is, mint Salgótarjánban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor