Tóth Szabi vállára valószínűleg egy aljas, rossz, kis manó csimpaszkodik fel, amikor átlépi a Miskolc városjelző táblát, mert hiába imádja ő a Miskolc Rallye-kat, ha a lépés szinte soha nem akar neki kijönni Borsodban. Ezúttal Godó Tomit rántotta magával Szabi miskolci fekete mágiája és a VFTS-üknek Kánón „felforrt az agyvize”, ami egyet jelentett a kiállással. A srácok viszont nem tétlenkedtek, pikk-pakk rendbe szedték a motort és most egy csúszkálós, izgalmas, „havas, téli” versenyre készülnek Salgótarjánban. Tóth Szabolccsal beszélgettünk.
Előzetesen nem igazán volt szó arról, hogy rajthoz álltok Miskolc Rallye-n, illetve az idén, mégis ott voltatok az évadnyitó versenyen. Hogyan készültetek rá?
Az autó átnézésével és egy nem teljes, csupán csak kisebb volumenű motorfelújítással – ami a motor alsóbb részeit érintette – készültünk Miskolcra. Az, hogy megyünk, vagy nem megyünk elsősorban rajtam múlt, mert hála az égnek, 2016-ban született két kisfiam, akik ikrek, én pedig igyekszek minél több időt itthon tölteni velük. Ezért úgy volt, hogy teljes egészében kihagyom az idei évet. Végül addig beszélgettünk Tamással, hogy abban maradtunk, hogy a hozzám közeli versenyeken, maximum a Miskolc Rallye-n és a salgótarjáni futamon elindulunk együtt, a távolabbi versenyekre pedig biztosan nem utazok el. A Miskolc Rallye-t én alapvetően imádom. A pályákat is. Főleg ezeket a gyorsaságikat, amiken most mentünk, és mehettünk volna. Már huszon évekkel ezelőtt Mályinkára jártunk versenyt nézni, már akkor is szenzációs speciális volt Mályinka. Óriási sztorikat tudnék innen mesélni, gyerekkori álmom volt, hogy itt versenyezhessek egyszer én is. Szerencsére ez néhány évvel ezelőtt megadatott. Ragályon legutóbb 2008-ban mentem. De szeretet ide, rajongás oda, sokáig sorozatosan kitolt velem a Miskolc Rallye mumusa. Nem tudtam egyszerűen célba érni Borsodban, kb. hat éven át kísértett ez a dolog. Ráadásul három évben is a második versenynap, második gyorsaságiján, mindig az erdőben „értünk célba”. Ezúttal visszatért ez a mumus, mert ha úgy nézzük, akkor nekünk a vasárnap volt a verseny második napja és ugye Kánón, azaz a kettes speciálison estünk ki. Annyi öröm van az ürömben, hogy ezúttal nem lett fénysérült az autónk.
Mi történt veletek?
Hengerfejes lett a Ladánk motorja. Erről nem tehetett a szervizcsapatunk, nagyon hálásak vagyunk nekik a munkájukért, nem rajtuk múlott a happy end. A versenyünk csupán nyúlfarknyi volt. Lyukóbányát bemelegítésnek fogtuk fel, ám annak tökéletes volt a pálya. A gyorsasági 2/3-adánál már kezdtük érezni, hogy nem tökéletes a motor. Nem aggódtunk, azt gondoltuk, hogy nem jó méretű fúvókák lettek beszerelve. Hirtelen lett meleg, gondoltuk, hogy ez lehet a baj. Etapon gyönyörűen ment a kocsink. Aztán, amikor Kánón elrajtoltunk és elérkeztünk a pályának, ahhoz a részéhez, ami már élvezhető és nekünk is nagyon tetszett, akkor már 5000 felé nem akart forogni a motor. Az utolsó két kilométeren már le kellett állítani, mert 115 Celsius fokot mért a computer, hogy ennyire forró a víz, vagyis inkább az annak a helyén lévő valamikori hűtőközeg. Leállítottuk, a pálya leejtős volt, legurultunk a célig és véget ért a versenyünk.
A salgótarjáni versenyre el tudtok jönni? Kész lesz az autó?
Úgy tűnik, hogy igen. A pilótám ráér, én szintén, szerintem nem lesz részünkről akadálya a soron következő futamnak. Azon aggódunk itt egymás között az elmúlt napokban, hogy maradt e elegendő szöges és téli gumi Tamás garázsában a januári Kovászna hórallye után, mert attól tartunk, hogy azokból most jól jönne pár garnitúra ebben az áprilisi télben. 🙂 De van mindenből elegendő, úgyhogy semmi akadálya nem lesz, hogy ott lehessünk a klasszikus nógrádi gyorsaságikkal színesített versenyen.
Rallye2.hu – Salánki Gábor