Madari Iminek és Haracska Tominak lassan a mumusává válik a Miskolc Rallye, az idei verseny „sikereit” is napokba telt, mire kiheverték a srácok. De a lényeg, hogy a futam után végre bekerülhetett az új váltó a Renault Clio-jukba, amivel minden esélyük megvan arra, hogy Salgótarjánból már ne szomorúsággal, hanem kupákkal és élményekkel megrakva térhessenek haza. Madari Imit kérdeztük.
Rengeteg munkát fektettek az autótokba a télen. Miből is állt ez a hosszúra nyúlt felkészülés?
Valóban sokat dolgoztunk az autón, szinte a teljes telünk a kocsi felkészítésével telt el, mert az autónkat teljesen az alapokig szétszedtük. A-Z-ig mindenét felújítottuk kívül, belül egyaránt. Ezért is vártuk már különösen a Miskolc Rallye-t, nagyon nagy lendülettel készültünk a versenyzésre. Egyetlen hiányosságunk volt, és az rögtön visszaütött. December elején belevágtunk a váltó fejlesztésébe is, egyedül az nem készült el időben. Emiatt benne volt a pakliban, hogy mégsem tudunk elindulni Miskolcon, de kölcsön kaptunk egy széria váltót, aminek nagyon örültünk, mert végül ezzel tudtunk elrajtolni az évadnyitó versenyen, ahol mindenképpen szerettünk volna célba érni.
Tavaly is ott voltatok a Miskolc Rallye-n, de akkor még a rajtig sem jutottatok el. Most sem termett sokkal több babér nektek, de legalább már autózhattatok egy keveset.
Ennél sokkal több jót azt hiszem én sem tudnék a versenyünkről mondani, mert összességében eléggé balul sült el minden. Egyetlen egy gyorsaságit tudtunk teljesíteni, bár az bíztató volt, mert a kategóriánk második helyét szereztük meg Lyukóbányán. Ezután, a Kánóra vezető etapon a váltó beragadt harmadik sebességi fokozatba. Elkeserített minket ez a dolog, de úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk végigküzdeni az első kör hátralévő részét hármasban, hátha a szervizben meg tudja csinálni a csapatunk, akiknek nagyon köszönjük a miskolci és az azt megelőző munkájukat. Kánón sikerült átjutnunk, ám a rajtnál, hegynek fölfelé igencsak kuplungszag volt a Clio-nkban. A szakasz végén, a faluban megálltunk, hogy az etapra levetkőzzünk és induljunk tovább Mályinkára. Leállítottam addig a motort. Innentől kezdve pedig nem indult be többet az autó. Szenvedtünk vele, toltuk, a versenytársaink is segítettek tolni, amit ezúton is köszönünk szépen, de nem tudtunk bele életet lehelni. Nem tudtuk, hogy mi lehet a baj, feladtuk a versenyt. Itthon derült ki, hogy Kánón leszakadt egy testkábel, nem volt áram, ez okozta a galibát. Totális elkeseredés volt számunkra a Miskolc Rallye, napokba telt, mire én össze tudtam szedni magam utána, mert rengeteg energiát fektetünk bele. Ettől bármi csak jobb lehet. Csak előre tekintünk.
Mondjuk a soron következő salgótarjáni futamra?
Igen. Megérkezett az új váltónk, a testkábelt visszarögzítettük a helyére, szeretnénk elfelejteni a lassan mumussá váló Miskolc Rallye-kat, ezért nagyon várjuk a salgótarjáni futamot. Szeretnénk egy jót autózni, lehetőleg gondtalanul. Kedveljük a nógrádi szakaszokat. Tavaly mentünk Cereden, előtte csak nagyon régen autóztunk ezen a gyorsaságin, talán még túrában. Egy igazi, technikás, klasszikus pálya. A vizslási gyorsasági is tetszik és számomra az a nagyon szimpatikus benne, hogy Ceredhez képest egy teljesen más karakterisztikájú pályát kell majd ott teljesítenünk. Szeretem, amikor ilyen „vegyes vágottal” várnak minket a rendezők és ilyen jól kiegészítik egymást a gyorsasági szakaszok. Sámsonházára nagyon kíváncsiak leszünk, nekünk sem ismerős egyelőre. De a Miskolcon történtek után nekünk teljesen mindegy, hogy mik lesznek az útvonallapon, csak mehessünk és célba érjünk, illetve kipróbálhassuk az új váltónkat. Nekünk most tényleg csak ennyi a lényeg.
Rallye2.hu – Salánki Gábor