Elek Robi és Kőrösi Gyula nem tudott rajthoz állni Domaházán, Miskolcon pedig kalandos körülmények között autóztak a MARB-os mezőnyben, de Robiék egy szóval sem panaszkodtak a futam végén, örömmel gurultak át a szikszói céldobogón. A salgótarjáni versenyük azonban sajnos erősen kérdőjeles. Elek Róbertet kérdeztük.
Komolyabban akartatok ti nekifutni a 2017-es évnek, aztán hirtelen megváltoztak a dolgok…
A MARB Bajnokságra készültünk teljes gőzzel, mint ahogy erről tavaly az Ózd Rallye után is beszélgettünk. Az első verseny meghiúsult, nem rendezték meg az Északi Régióban, így a Rallye2 Bajnokságba neveztünk a Miskolc Rallye-ra. MARB-os licencel, mert nem igényeltük meg a Rallye2-es licencet. Rövid idő alatt készítettük fel a kocsinkat az idei évre, de a holtszezonban teljesen felújítottuk a futóművet, a váltót, a motort és minden más egyebet alaposan átnéztük, hogy biztonsággal célba érhessünk az év első futamán. Kipróbáltuk a Ladánkat, mintegy 30-40 kilométert teszteltük vele szerdán. Vasárnap sikerült teljesíteni a teljes versenytávot, bár voltak technikai gondjaink, amik hátráltattak minket, ám nem gondolnám az időket elnézve és összehasonlítva, hogy reménytelen helyzetből várnánk a folytatást.
A folytatás előtt nézzük, hogy mi történt veletek a Miskolc Rallye-n!
Reggel, Lyukóbányán spóroltunk a féktávokkal, bár kétségtelen, hogy egy-két kanyart még ettől is jobban meg kellett volna tisztelnünk. Kánó rendkívül felhordásos volt. Mályinkán, a harmadik szakaszon, a hosszú gyorsaságin, nagyjából a harmadik kilométernél beragadt a váltókar a harmadik fokozatba. Nem a hármas a szerencseszámunk, ebben szerintem megegyezhetünk. Ezzel kezdődött el a vesszőfutásunk, mert megállni nem tudtunk, mivel sok időt vesztettünk volna a javítással, végig mentünk majdnem 15 kilométert harmadikban. Dombon, hegynek felfelé nagyon nyögvenyelős volt, alig vártuk a célt. Etapon a navigátorom Kőrösi Gyula, megjavította a váltót, kivette a fokozatból és onnantól tökéletesen mehettünk tovább, időben odaértünk a szervizbe. A második körben pedig már technikai hibák nélkül tudtunk autózni. Kánón egyszer árokba csúsztunk, Mályinkán – nem sokkal a vége előtt – megforogtunk, így a kalandokból is kijutott nekünk. Összességében jó emlékekkel tértünk haza a versenyről. Örültünk, hogy ott voltunk és örültünk, hogy ha nem kis küzdelem árán is, de célba értünk. Köszönjük a szervizcsapatunk munkáját, a szponzoraink segítségét és a családunk türelmét.
Hol folytatjátok az évet?
Szóba került Salgótarján, de szorít a nevezési határidő, én pedig nézem a naptárt és a munkabeosztásomat, ezekben pedig azt látom, hogy elég nehéz a kettőt összehangolni, körülményesen tudok a munkából elszabadulni. A Zabar-Domaházára, valamint a Miskolc Rallye-ra kértem szabadságot, elég sokat itthon voltam az elmaradt sprint miatt, végül is potyára. Ezért nem tudnék mit mondani rá, hogy ott leszünk e Salgótarjánban. Szeretném. Maradjunk ennyiben. Ha ez mégsem jönne össze, akkor a következő olyan MARB futamon fogunk részt venni, amit garantáltan megrendeznek.
Rallye2.hu – Salánki Gábor