Ruszó Krisztián és Geró Gabi első közös versenyét teljesítette Miskolcon a Rallye2 Bajnokságban és rögtön egy ezüstéremmel zárták a futamot, ami után Krisztián már az újabb dobogós terveket szövögeti, mert a kevésbé jól sikerült tavalyi versenyek után a szikszói céldobogón újra belekóstolhatott a siker ízébe. Nem tagadja, nagyon bejön nekik ez az érzés. Legalább annyira, mint a kánói gyorsasági. Ruszó Krisztiánt kérdeztük a Miskolci versenyükről.
Sokat dolgoztatok télen a kocsin. Új navigátor, hazai futam, dobogós tervek, igen mozgalmas volt a miskolci rajtot megelőző időszakotok.
Nagyon vártuk már a szezon rajtját, mert régen volt az Ózd Rallye. Mi azóta, vagyis október vége óta nem álltunk rajthoz sehol, kihagytuk a Mikulás és a Szilveszter Rallye-t, valamint az összes edzést, csak egy picit teszteltünk a miskolci rajtot megelőzően. A futóművön és a motoron elég sokat változtattunk, rengeteget foglalkoztunk az autóval, de a verseny után azt kell, hogy mondjam, megérte, mert jó eredménye lett a munkánknak. Köszönet érte a szervizcsapatnak, és a partnereinknek!
Milyen volt a versenyetek?
Lyukóbányán már autóztam korábban, ám bevallom, hogy nem tartozik a kedvenceim közé ez a rövid speciális. Elsőre nem is mentünk rajta 100%-on, hagytunk benne kb. 4-5 másodpercet. Tartalékoltunk, nem kezdtünk be nagyon, mert ne tudtam, hogy miként fog működni a futómű, a lengéscsillapító, valamint a VFTS-ünk beállításai. Kánó szerintem VB-s pálya volt. Azonnal mentem volna rajta még egyet! 🙂 Ezen a minőségen is. Ez az, amikor lejön a gyorsaságiról az ember és fülig ér a szája. Lógott keresztbe a kocsi, szenzációsan éreztük magunkat, Geró Gabi is azt mondta, hogy Kánó olyan volt, mintha tényleg a VB-n mentünk volna. Mályinkára nagyon készültünk, jó itinert írtunk, néhány kanyarban azonban ennek ellenére is bizonytalan voltam. Be-be nézegettem ide-oda, de nem kellett volna. Csak állni a gázon és tolni, ahogy kell és felírtuk. A második körben nem gyorsultunk, hanem lassultunk. Lyukón és Kánón egyaránt kettő másodperccel többet időztünk, Mályinkán pedig nyolccal. Ott már éreztük, hogy a futóművel volt egy pici gondunk, de ez alapvetően nem befolyásolta a végeredményt. Pedig szerettünk volna gyorsabbak lenni. 🙂
A jobbos kanyarokban annyira tolta az autó az orrát, hogy végül a felső lengővillában a szilent kiszakadt. Érzésre jó volt, de azt az óra nélkül is tudtam, hogy romlott az időeredményünk. A verseny nagyon tetszett, Gabi navigálása tökéletes volt, két sprinten már indultunk együtt korábban, úgyhogy szinte nem is kellett összeszoknunk. Tökéletes volt köztünk az összhang az első perctől kezdve. A dobogós helyezésnek, a P12 géposztály második helyének nagyon örültünk, mert a sok kudarc után már ránk fért egy kis siker, megtört az átok és bizakodunk a hasonlóan sikeres folytatásban.
Erre Salgótarjánban kerülhet sor?
Elméletileg igen, mi szeretnénk ott lenni. Van egy kis adminisztrációs gondunk, amit április végéig meg kellene oldanunk, hogy el tudjunk indulni a következő futamon. A salgói pályák nem tartoznak a kedvenceim közé éppen a jó minőségű, autópályaszerű aszfaltcsíkjaikkal. A Zagyvaróna-Ceredet is akkor szerettem igazán, amikor még nem lett feljavítva. A vonalvezetése kifogástalan, de látod, hogy Miskolcon is Kánó adta nekem a leginkább, pedig sokan azt kedvelték a legkevésbé, éppen a minősége miatt. De most ez lesz a pálya, ezen kell menni és kész. Meg kell, és meg is fogjuk oldani. Célba szeretnénk érni természetesen és bízunk benne, hogy újra dobogóra állhatunk. Már csak azért is, mert Miskolcon megtapasztaltuk, hogy az olyan jó… 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor