Szlalom, a kezdetek Fotó forrása: Szommer István - magánarchívum
Nyírád Rallye Fotó forrása: Szommer István – magánarhívum

Hosszú évekre meghatározó pilóta lett a Rallye2 Bajnokságban Szommer István, miután a családi autóját 2003 Karácsonya előtt – családja legnagyobb meglepetésére, vagy megdöbbenésére? – egy versenyautóra cserélte. Hosszú Zoltánnal 2004-től kezdve rengeteg szakasz, illetve futamgyőzelem mellett két abszolút bajnoki cím fűződött a nevükhöz, de a harmadiktól is csak egy hajszál, valamint egy számukra kedvezőtlen döntés választotta el őket. Istvánék a következő évben szögre akasztották a bukósisakjukat, de ezek alatt a futamok alatt rengeteg olyan élménnyel gazdagodtak, amikre még egy évtized távlatából is örömmel emlékezik vissza Szommer István.

Rallye2.hu: 2004-ben érkeztetek meg a rallye-ba és a Rallye2 Bajnokságba egyaránt. Honnan jöttél, mivel indult a karriered a Rallye2 előtt? Mit éreztél a legnagyobb különbségnek a két bajnokság között?

Szommer István: Különbséget nem tudok mondani, mert a Rallye2 előtt csak szlalomoztam, ami teljesen más, emiatt nem volt komolyabb összehasonlítási alapom. Radó Istvánéknál, Dunaharasztiban versenyezgettem. Ott tettem próbára a tudásomat az utcai autómmal, innen indult el igazából az autós pályafutásom. Később Radó Pisti hívott életre egy olyan bajnokságot, hogy kiadta bérbe a saját versenyautóját, amivel bárki rajthoz állhatott. Mindenki nevezhetett ugyanazzal a Honda Civic-el, teljesen azonosak voltak minden versenyző számára a feltételek. Miután nekem nem volt rendes versenyautóm, gondoltam, hogy beszállok ebbe a buliba. Ez az ötlet olyan jól sült el, hogy kétszer egymás után meg is nyertem a hat fordulós bajnokságot. Miután az ellenfeleimet – két évben is – úgy elvertem, mint a huzat, nem volt igazából ellenfelem, érlelődött benne a továbblépés gondolata.

Szlalom, a kezdetek
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum www.DuEn.hu

Rallye2.hu: Ami ugye a Rallye2 Bajnokság volt.

Szommer István: Igen. Nagy nehezen hozzá is jutottam a versenyautómhoz. Az utcai autómat elcseréltem egy versenyautóra. 🙂 Karácsony előtt. Amikor otthon beállítottam a bukócsöves, kétüléses versenyautóval elég alaposan kikerekedett a családom szeme. 🙂 Csak néztek, kérdezték, hogy ez mi, nem akarták elhinni, hogy elcseréltem a családi járgányt a versenyautóra. A legelső rallye versenyünk egy Horváth Boci emlékverseny volt. Kibéreltünk egy régi, kislámpás Honda Civic-et, azzal álltunk rajthoz és rögtön egy kategória második hellyel mutatkoztunk be a rallye szakágban.

Horváth Boci emlékverseny
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: A Rallye2-ben is elég hamar letettétek a névjegyeteket, hiszen a 2004-es bajnokság végén az abszolút értékelés negyedik helyét szereztétek meg, a Hungaroring környékén rendezett Yokohama Ring Rallye-n – az évadzárón – pedig győztetek. Számítottatok erre?

Szommer István: Igazából ettől jobbnak kellett volna lennie az első évünk végén az eredménynek. Hat versenyből mindössze három futamon értünk célba. Az első versenyt egy baleset miatt kellett feladnunk, aztán nem indultunk el, mert pénzre volt szükségünk, ezért inkább bérbe adtuk a kocsit. Harmadik alkalommal pedig műszaki hiba miatt kellett idő előtt kiállni. Már a legelső Rallye2-es versenyünkön – Egerben – is vezető helyen autóztunk, amikor elbúcsúztunk a versenytől. Újoncként elégedettek voltunk az éves eredménnyel, de láttuk, tudtuk, éreztük, hogy lehetett volna jobb is, ha nem esünk ki és ott tudunk lenni minden versenyen. Kezdésnek nem volt rossz. Ráadásul az egyik legnagyobb ellenfelünknek, a bajnoknak, Nagy Krisztiánnak és csapatának – hozzánk képest – olyan szenzációs lehetőségeik voltak, hogy igazából esélyünk sem volt arra, hogy labdába rúgjunk a Citroen Saxo-juk mellett. Náluk a gumimelegítő paplanoktól kezdve sok minden okosság megtalálható volt a szervizbuszban, mi meg odamentünk egyetlen ponyvával. De így is jól éreztük magunkat.

Palota Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: 2005-ben már semmilyen hiányérzeted nem lehetett, hiszem ti nyertétek meg a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelését és értelemszerűen a csoportot és a kategóriátokat is.

Szommer István: Addigra már sikerült elegendő tapasztalatot szereznünk, ügyesebbek és egyre gyorsabbak lettünk. Hihetetlen tempót autóztunk, olyat, mire a szlalomban egyáltalán nem számítottam.

Veszprém Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Akkor jól jött biztos, hogy valaki beszélt melletted és tájékoztatott a rád váró dolgokról. 🙂

Szommer István: Navigátorra soha nem volt szükségem a szlalomban, de amikor Egerben – még 2004-ben – elrajtoltunk az első gyorsaságin azonnal mondtam Zolinak, hogy mondjad már, mondjad már! 🙂 Azt sem tudtuk eleinte, hogy mi következik. 🙂 Irtózatosan gyorsan történt minden. Magam sem hittem, a szlalom után, hogy így fogunk száguldozni az erdőben. De ezt szépen megszoktuk, felvettük a rallye ritmusát, a kocsiban összerázódtunk, alaposan feldolgoztuk a pályákat és így sikerült megnyernünk a bajnokságot.

Szommer István-Hosszú Zoltán
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Ismételni tudtatok 2006-ban. Megszerezni vagy megvédeni volt nehezebb a bajnoki címet? Az adatok szerint megszerezni, mert 2005-ben 3 győzelmetek volt és 12 ponttal, 2006-ban 4 győzelemmel és 28 ponttal utasítottátok magatok mögé a második helyezettet.

Szommer István: 2006-ban beültünk egy jó versenyautóba, egy Honda Civic Type-R-be. Ez mindenben felülmúlta a Civic Vti-t. És persze, ha 2005-re tapasztaltabbak lettünk, akkor ez hatványozottan igaz volt 2006-ra. Előrébb léptünk a pályafelírásban, már akadtak ismerős speciálisok is, amiken korábban autóztunk, ott kicsit bátrabban nyomtam a gázt. Azt hiszem, hogy felfedezhető volt egyfajta fejlődés az egész karrierünkben.

Nyírád Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Éreztétek olyan nyomást magatokon, hogy bajnokként mindenki titeket akart megszorongatni? A 201-es rajtszám terhe…

Szommer István: Tudtuk, hogy ez lesz, nem lepett meg, hiszen a leggyorsabb versenyzőt akarják általában elkapni az üldözők. De minket ez nem zavart. Mindig volt kemény és ügyes ellenfelünk, aminek örültünk, mert ha nincs megfelelő tudású vetélytárs a mezőnyben, akkor csak úgy elautózgat az ember. Pont annyit ad ki magából, ami elegendő. De nekünk mindig volt kivel küzdenünk, keresni kellett a másodperceket, a centimétereket, ami a fejlődésünket is szolgálta.

Miskolc Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Érdekes, hogy a bajnoki címek éveiben mindig az év első felében jöttek a futamgyőzelmeitek. 2005-ben az első három versenyen nyertetek, aztán „csak” dobogós helyeitek voltak. 2006-ban zsinórban négy győzelemmel nyitottatok, majd több abszolút első helyetek már nem volt abban az évben. Ez valamiféle taktika volt a részetekről, hogy meghúztátok az év elejét?

Szommer István: Ez érdekes. Eddig én nem is figyeltem föl erre. Valószínűleg egyszerűen csak így jött ki. De a fene sem tudja. Ahogy közeledik a vége felé a bajnokság az ember igyekszik vigyázni az addig megszerzett előnyére, szép eredményeire. Ésszel kellett menni, hogy meg tudjuk szerezni és védeni a bajnokságot. Egy második, vagy egy harmadik hely mindig is jobb volt, mint a 0 pont. Ez az örök érvényű igazság ránk is érvényes volt természetesen. Próbáltunk ésszel menni, nem Hűbele Balázs módjára. De volt olyan versenyünk, hogy bármikor elindultunk, bármit csináltunk, mindig nyertünk. Ilyen volt a Miskolc Rallye. A borsodi pályák nagyon feküdtek nekem. Pécsett viszont hiába tetszettek a gyorsaságik, soha nem tudtam jó eredményt elérni. Valami mindig közbeszólt. Ilyen sztorik is lehetnek a több év eleji győzelmünk hátterében.

Csillagvár Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: 2007-ben nem sikerült az abszolútban újra a dobogó tetejére állnotok. Nem voltatok messze az újabb címvédéstől, futamgyőzelmeket, ezüstérmeket szereztetek, de mégis elúszott valamin a végső siker. Mi történt?

Szommer István: Csatában voltunk folyamatosan az aranyéremért és szerintem meg is kellett volna nyernünk a bajnokságot. Nyolc versenyből állt az évad, amiből azt mondták, hogy kettőt kell majd mínuszolni az év végén, így hat verseny eredménye fog számítani a pontok összesítésénél. Egy versenyt alkatrészhiány okán – nem jött meg időben az alkatrész – egy másikat pedig a váltónk széttörése miatt kellett feladnunk. Gondoltuk, hogy ezzel meg is van a két eldobandó nulla pontos versenyünk. Innentől viszont minden versenyre és pontra szükségünk volt. Az utolsó futamon tudtuk volna behozni a hátrányunkat az ellenfeleinkkel szemben. Az volt a baj, hogy az évadzárót, a rendező az utolsó percben lemondta és az addig elért eredmények alapján hirdették ki a bajnokság végeredményét. Ezen buktuk el az első helyet, nem volt lehetőségünk a hátrány ledolgozására, be kellett érni 2007-ben az ezüsttel.

Ózd Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Az utolsó Rallye2-es évedben, 2008-ban mindössze két versenyt teljesítettetek. Mi volt ennek az oka?

Szommer István: Két dolog. Egy komoly technikai hiba, és annak a javítási költsége, amit akkor már nem tudtunk előteremteni. De az egri nullázásunk után a Miskolc Rallye-t megnyertük, kétszeres bajnokhoz méltó módon szálltunk ki 2008-ban a Rallye2 Bajnokságból és magából a rallyesportból is.

Horváth Boci emlékverseny
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Itt véget ért a pályafutásod?

Szommer István: Igen, lezártam az autós karrieremet. Ebben jó eséllyel az is közrejátszott, hogy 2007-ben nem nyertük meg a bajnokságot, elég pechesen jött össze az évünk vége. Ekkor – és lehet éppen emiatt – az egyik a főtámogatónk, valamint egy másik partnerünk is kihátrált mögülünk, de maradtak azért még szponzoraink, velük kezdtük el 2008-at. Ám az anyagi forrásaink erősen megcsappantak. Beneveztünk a Szombathely Rallye-ra, mert ott még nem versenyeztünk, gondoltuk, hogy kipróbáljuk a vasi murvát. Ám a verseny előtt két nappal kikönyökölt a motorból a hajtókar, ami akkora anyagi kárt jelentett, hogy már nem tudtunk rá megoldást találni, nem volt fedezet a javításokra. Betoltuk a kocsit a garázsba, ezzel zárult le a versenyzős időszak az életemben.

Csillagvár Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Követed mostanság a Rallye2 Bajnokság történéseit?

Szommer István: Nem vagyok belőle naprakész, de azért természetesen figyelem az eseményeket. Tudom, hogy Vizelli Karcsiék megnyerték tavaly a bajnokságot és, hogy az első 4-5 páros iszonyatos csatákat vívott egymással egész évben. Hihetetlen, hogy a Ladákkal mennyire előre törtek többen is. Már csak azért is tartom a szemem a Rallye2-n, mert van egy neveltem, Szabó Árpád, aki gyerekkorától kezdve mindig jött velünk a versenyekre, a rallye volt már akkor is az élete. Cserélte a kereket, törölte az ablakot, gyerkőcként is keményen dolgozott az autó körül. Az anyukája elengedte, segítette, az volt csak a feltétele, hogy jól tanuljon. Ő pedig ennek a kérésnek maximálisan eleget tett. Amikor felnőtt, akkor fordult a kocka, elkezdtem én segíteni neki. Megtanítottam pályát felírni, vezetni, elmondtam, hogy mi az, amire figyeljen, és mire ne pazarolja az idejét, energiáját. Úgyhogy nevelgettem, tanítgattam a versenyzés alapjaira, és jöttek is a szép eredmények. De az anyagiak őt is megállították, ezért most alapítottak egy autósport egyesületet, ezzel foglalkozik, segíti a versenyzőket.

Palota Rallye
Fotó forrása: Szommer István – magánarchívum

Rallye2.hu: Soha nem gondolkodtál azon, hogy visszatérj, és újra versenyezz?

Szommer István: Nem, mert nincs és korábban sem lett volna rá elegendő pénzem. Sokba kerül a versenyzés. És a vége felé már sokszor megesett, hogy amikor a nyitó gyorsasági szakaszra mentünk, korán, hajnalban, álmosan, szakadó esőben, rossz időben, az izgalomtól összeszorult gyomorral, hogy azon töprengtem, hogy mi a jó édesanyámat keresünk mi itt? Miért kell nekem szétizgulni itt magamat, magunkat, ahelyett, hogy a családommal kirándulnék, nyaralnék, vagy csinálnék bármi más egyebet. Persze aztán, amikor elrajtoltunk, az idegesség három másodpercen belül tovaszállt, és onnantól kezdve elkezdtük élvezni az egészet. Ha pedig beérsz a célba és még nyerni is tudsz, az már tényleg egy önfeledt, eufórikus érzés. Van egyfajta varázsa az autóversenyzésnek, egy olyan varázsa, amit csak az tapasztalhat meg, aki beül az autóba és megy. Örülök, hogy ott lehettem és kétszer is megnyerhettük a Rallye2 Bajnokságot. Ha jól tudom mi voltunk az elsők, akiknek sikerült dupláznia. Előttünk mindenki csak egyszer nyert, aztán vagy ment tovább az első osztályba, vagy valami más miatt nem tudott ismételni. Hajszálon múlt a harmadik címünk is. Nem mondom, hogy nem ülnék vissza szívesen, de már öreg vagyok ehhez szerintem. Amikor elkezdtem, akkor sem voltam fiatal, most pedig 52 éves vagyok. A szlalom és a rallye előtt vitorlázó repülőgéppel repültem. Ebben éltem ki a műszaki dolgokkal kapcsolatos érdeklődésemet. Sokáig nem is kerültem kapcsolatba az autóversenyzéssel. Majdnem 40 éves voltam, amikor autózni kezdtem. 52 évesen mit akarjak már? Ma már csak nézőként látogatok ki egy-egy versenyre. Ha összejött volna a harmadik bajnoki címünk, talán másképpen alakulnak a dolgaink. De a ha, az egy nem létező dolog az autósportban. Ha nagymamámnak más lett volna, mint, ami volt, akkor ő lett volna a nagyapám. 🙂 Ennyit a haról. Zolival, a navigátorommal barátok maradtunk, tartjuk a kapcsolatot, együtt járunk, többek között bringázni jókat túrázunk együtt. Éljük a magunk életét. A fiataloknak, meg meghagyjuk az autóversenyzést. Had csinálják ők. Köszönöm, hogy még ennyi idő után is gondoltok ránk, illetve rám. Nagyon jól esik. 🙂

Rallye2.hu: Ne viccelj már, mi köszönjük a beszélgetést. Ez természetes, hiszen éveken keresztül meghatározó résztvevői voltatok a Rallye2 Bajnokságnak, sok szép élményt köszönhetnek nektek a szurkolók, bármikor szívesen látunk titeket is a Rallye2 Bajnokság versenyein, szervizparkjában, a díjátadó ünnepségen és persze a pályák mellett is.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!