Pontokért utazott Miskolcról Szombathelyre Kolencsik Balázs és Kemény Zsolti, de idejekorán le kellett mondani a vágyaikról, mert a Rallye katlanban föladták a borsodi legények a versenyt. Ez azért volt Balázs számára különösen fájó, mert a teljesített csepregi szakaszuk alapján tényleg megvolt minden esélyük arra, hogy terveiknek megfelelően abszolválják az év első murvás megmérettetését. Kolencsik Balázst kérdeztük.
Rallye2.hu: Nem terveztétek a Szombathely Rallye-t, mégis ott voltatok a rajtnál…
Kolencsik Balázs: A Miskolc Rallye-n történt pontvesztésünk után lett volna fontos, hogy jól szerepeljünk a Szombathely Rallye-n, értékes pontokkal szerettünk volna hazatérni a verseny után. Ezért is akartuk kipróbálni a murvát, összekaptuk magunkat és felkerekedtünk Szombathelyre. A felkészülésünk csak minimális volt, átállítottuk, áthangoltuk a futóművet, fékeket cseréltünk, csak a tipikus murvás felkészítéseket végeztük el az autón az indulás előtt, de azokat tökéletesen. Köszönet érte a szervizcsapatunknak és a támogatóinknak a segítségért.
Rallye2.hu: Ezek után egy elég rövidre sikerült a versenyetek.
Kolencsik Balázs: Etappal kezdtünk Szelestén, ennek nyilván nem örül a versenyzők többsége, mi sem voltunk boldogok. De miután egy centimétert sem teszteltem murván, ha a dolgok jó oldalát nézem, akkor azt mondom, hogy legalább egy picit ki tudtam próbálni az autót a verseny előtt. Megtudtam mire számíthatok, amíg átgurultunk a szakaszon, leellenőriztük az itinert, de figyeltem rá, hogy ne kelljen ránk szólnia senkinek a sebességünk miatt. Csepregen tapogatózva kezdtük a versenyzést, de úgy látszik, hogy ez nálam már hagyomány. Az első gyorsaságink mindig olyan „lightosra” sikerül. De nem is akartam túl gyorsan menni, megnéztük, hogy milyen a pálya versenytempóban. Tetszett és a szakasz második felén már éreztem, hogy mit lehet és mit nem. Abszolút ötödik és kategória harmadik időt jöttünk, ami nem volt rossz, számunkra egyenesen várakozáson felüli. Aztán jött a Rallye katlan. A rajt után egyből határozottan jó tempót tudtunk autózni. A baj a gyorsasági vége felé történt. Nem tudom mi okozta a gondot. Lehet én vállaltam túl magam, de lehet az is, hogy a gumink melegedett el akkorra. Egy jobb3, szigorú előtt a féktávon megúszott a kocsi, leszaladtunk a bozótosba, ott csatangoltunk egy kicsit, de nem történt semmilyen komoly probléma. Meg akartam fordulni, ezért kimentünk egy közelben lévő mellékútra és amikor a bozóton keresztül jöttünk vissza nem láttam, hogy hol vagyunk mi és, hogy hozzánk képest hol van a pálya. Toronyiránt elmélettel mentem nagyjából a pálya irányába. A lehető legrosszabb szögben találtam vissza az útra, mert oldalasan átugrattunk a pályán és a szemben lévő bakhátnak nekicsapódtunk. Szerencsétlenül alakultak a dolgok, én pedig nagyon siettem, hogy a legkevesebb időveszteséggel folytathassuk a versenyt. Hátrahajlott egy felfogatás és a karteltvédőben egy hegesztett borda eltört, ami kilyukasztotta az olajtartályt. Az autó pedig megakadt az út közepén és onnan se előre, se hátra. Várni kellett, hogy segítsenek eltolni az útról, de közben három versenyzőpárosnak is meg kellett állnia miattunk, bezavartunk a gyorsaságijukba, ezt nagyon sajnálom. De amiatt is szomorú voltam, hogy kiestünk, mert a biztos pontszerzés reményében utaztunk el Szombathelyre, ami nem sikerült, pedig az előző gyorsasági eredményeit látva lett volna rá esélyünk a kategóriában és az abszolút értékelésben egyaránt. Stabil, higgadt, meggondolt versenyzéssel akár a dobogó környékén is lehetett volna keresnivalónk a kategóriában. Így alakult, nagyon sajnálom.
Rallye2.hu: Hogyan tovább?
Kolencsik Balázs: Szombathelyet sem terveztem, most azt mondom, hogy a Veszprém Rallye-t sem tervezzük. Ezért jelenleg a Székesfehérvár Rallye-ra összpontosítunk, az aszfaltos pályákra készülünk, visszaalakítjuk a Szombathelyen alkalmazott murvás beállításainkat és szeretnénk minél hamarabb behozni a lemaradásunkat a bajnokságban, visszaszerezni az elhullajtott pontjainkat az év hátra lévő aszfaltos versenyein.
Salánki Gábor